Az év utolsó éjszakája, az újév előestéje szinte mindenki számára izgalmas időszak, hisz ekkor valami lezárul, és ezzel egy időben valami új veszi kezdetét. Egyeseknek megadatik, hogy szeretteik körében, egy nagy buli kellős közepén számlálják vissza az év utolsó másodperceit, másoknak viszont ezek a pillanatok is a munkáról, a hivatásról szólnak. A nagy naphoz közeledve ismert orosháziakat kértünk arra, hogy meséljék el életük egyik igazán emlékezetes szilveszterét. Földesi Szandra táncoktató története következik.
– Néhány évvel ezelőtt a testvéremmel és pár akkori munkatársammal Rómában töltöttük az év utolsó napjait. A szilveszteri buli elég hosszúra sikerült, az olaszok ugyanis legalább úgy tudnak bulizni, mint a magyarok. Ők is imádnak táncolni. Másnap reggelre már le volt beszélve egy városnéző körutunk, nagy nehezen felébredünk, és már indultunk is volna csapatosan a szervezett programunkra, mikor észrevettük, hogy a többiek már mind elmentek, minket meg ott hagytak a szállodában. A nagy sajnálkozás közeben konstatáltuk, hogy a helyzeten már nem tudunk változtatni, sajnos lecsúsztunk Róma nevezetességeinek megcsodálásáról, és mivel elég messze volt a szállodánk a városközponttól, úgy döntöttünk, hogy a bonyodalmas tömegközlekedés és a bizonytalan bolyongás helyett egy egyszerűbb programot választunk magunknak, így elmegyünk együtt futni. Sokan úgy tartják, hogy olyan lesz az egész éved, mint annak az első napja, úgyhogy jó ötletnek tűnt sportolni egy kicsit ebben a gyönyörű városban. Lelkesen nekiindultunk, de néhány száz méter után úgy megkergetett minket két hatalmas kutya, hogy aztán jobbnak láttuk inkább visszamenni a szállodába pihenni. Igaz, sok minden nem úgy sikerült, ahogyan terveztük, de visszagondolva mégis ez volt életem egyik legjobb szilvesztere.
Fotó: OrosCafé archívum
