Az év utolsó éjszakája, az újév előestéje szinte mindenki számára izgalmas időszak, hisz ekkor valami lezárul, és ezzel egy időben valami új veszi kezdetét. Egyeseknek megadatik, hogy szeretteik körében, egy nagy buli kellős közepén számlálják vissza az év utolsó másodperceit, másoknak viszont ezek a pillanatok is a munkáról, a hivatásról szólnak. A nagy naphoz közeledve ismert orosháziakat kértünk arra, hogy meséljék el életük egyik igazán emlékezetes szilveszterét. Kárai Boriska táncpedagógus története következik.
– Úgy tíz-tizenegy éves lehettem életem egyik legemlékezetesebb szilveszterén. Sűrű petárdázások folytak a városban már kora délután is, amikor levittem egy kicsit a kutyámat a lakásból. Ahogy sétáltunk, egyszer csak a semmiből előtört egy erős érzés, hogy álljak meg. Hallgattam rá, szerencsére, hisz néhány pillanat múlva felrobbant előttem egy petárda. Az erkélyről dobta le valaki. Hazaszaladtam, és órákon át vigasztalhatatlanul sírtam. Mély nyomot hagyott bennem ez az eset. Azóta képes vagyok akár egy lufi kipukkadásától is megijedni. Ha tudom, hogy munka közben a színházban erős dörrenések, hangos robbanások lesznek hallhatók, előre fel kell készítenem magam mentálisan. Nem mondom, hogy az egész életemre kihat ez a negatív élmény, de maradandóvá vált, az biztos. Épp ezért is örülök annak, hogy ma már egyre több helyen választják a fényjátékot a tűzijáték helyett. Bízom benne, hogy egyszer majd teljesen eltűnnek az életünkből ezek az eszközök, amik az állatokra is nagyon rossz hatással vannak, hisz tudjuk, hány kutyus remeg, szűköl vagy szökik meg félelmében szilveszterkor. Megértem őket, főleg a tapasztaltak után. Azóta többször elgondolkodtam már azon, mi lett volna, ha nem jön az a sugallat, vagy nem törődöm vele és egyszerűen továbbmegyek? Milyen lenne most az én életem, és milyen lenne azé az emberé, aki felelőtlenül elhajította azt a petárdát? Az isteni gondviselésnek köszönhetően nem történt baj, de azért fontos lenne, hogy ilyesmi ne a szerencsén múljon. Figyeljünk egymásra, vigyázzunk egymásra!
Fotó: OrosCafé archívum
