Az év utolsó éjszakája, az újév előestéje szinte mindenki számára izgalmas időszak, hisz ekkor valami lezárul, és ezzel egy időben valami új veszi kezdetét. Egyeseknek megadatik, hogy szeretteik körében, egy nagy buli kellős közepén számlálják vissza az év utolsó másodperceit, másoknak viszont ezek a pillanatok is a munkáról, a hivatásról szólnak. A nagy naphoz közeledve ismert orosháziakat kértünk arra, hogy meséljék el életük egyik igazán emlékezetes szilveszterét. Nagyné Szöllősi Terike története következik.
– Öt évvel ezelőtt történt, Isztambulban töltöttük a szilvesztert egy nagy baráti társasággal, egészen pontosan a Boszporuszon hajózva vártuk a visszaszámlálás pillanatait. A rendezvényhajón sok ünnepelni vágyó jött össze a világ minden tájáról, mellettünk egy kedves család foglalt helyet, tagjai közt a szülőkkel, nagyszülőkkel és egy kétéves kislánnyal. Bár nagy volt a tömeg, és a színvonalas műsorszámok is folyamatos szórakozást nyújtottak, éreztem, hogy a kislány egyfolytában engem néz. Még akkor is követett a szemével, amikor táncolni indultam. Egy ideig csak vissza-visszanéztem, rámosolyogtam, majd mikor kinyújtotta felém a kezét, nem bírtam tovább, és odamentem hozzá. A szülei sem értették a viselkedését, azt mondták, általában zárkózott a kicsi, az idegenekkel kiváltképp. Ezután szinte az egész estét együtt töltöttük, hol az anyukája ölében ült, hol az enyémben. Megtudtam, hogy a család egyik fele, – így a kislány is – New Yorkban, a másik fele pedig egy szomszédos országban él. Otthon nem találkozhattak, így ezt a megoldást választották a közös ünneplésre. Velünk is megosztották ezeket a perceket, köszönhetően egy kétéves gyermeknek. Megható élmény volt, főleg ebben a furcsa világban, ahol egyre inkább csak távolodunk egymástól. Úgy töltöttem a szilvesztert, hogy boldog volt a lelkem, hisz újra átérezhettem: mindegy, honnan jöttünk, milyen színű a bőrünk, milyen Istenben hiszünk, szerethetjük egymást. Csak az ember a fontos. A gyermeki szív tudja ezt a legjobban. Ez a kislány széppé tette az egyébként is csodás szilveszteremet. Az ő tisztasága, nyitottsága bátoríthat minket arra, hogy merjünk közeledni egymáshoz. Ne féljünk, ne gubózzunk be, helyette ismerjük meg és fogadjuk el egymást! Ezt tettük egy másik szilveszteren is, Athénban, amikor szintén egy nagy, sok nációt összekötő esten minden nemzet himnuszát meghallgattuk. Hozzáteszem, volt, akié 11-kor, másé éjjel 1-kor csendült fel, igazodván az „otthoni” éjfélhez, de ez minket egyáltalán nem zavart. Sőt, még élveztük is.
Fotó: OrosCafé archív
