Az év utolsó éjszakája, az újév előestéje szinte mindenki számára izgalmas időszak, hisz ekkor valami lezárul, és ezzel egy időben valami új veszi kezdetét. Egyeseknek megadatik, hogy szeretteik körében, egy nagy buli kellős közepén számlálják vissza az év utolsó másodperceit, másoknak viszont ezek a pillanatok is a munkáról, a hivatásról szólnak. A nagy naphoz közeledve ismert orosháziakat kértünk arra, hogy meséljék el életük egyik igazán emlékezetes szilveszterét. Takács Andrea légtornász története következik.
– 18 éves korom óta minden szilvesztert végigdolgoztunk a testvéremmel, Noémivel, de mi ezt sosem bántuk, hisz egyikünk sem az a nagyon bulizós típus. Az egyik különösen sűrű szilveszterünk úgy hat évvel ezelőtt lehetett, aznap három fellépést is elvállaltunk a fővárosban. Abban az évben szerepeltünk egyrészt a Fővárosi Nagycirkusz ünnepi műsorában, ez azt jelentette, hogy délelőtt és délután is színpadra álltunk, és mi még igent mondtunk egy éjfél előtti húszperces műsorszámra is a Corinthia Hotelben. A cirkuszi előadás után villámgyorsan összepakoltunk, és már rohantunk is tovább, de már így is körülbelül fél 12 volt, mire a hotelbe értünk. Mi voltunk a visszaszámlálás előtti főprodukció, emlékszem, a karikán ülve engedtük le a Happy New Year feliratú molinót. A bemutató után koccintottunk egyet, aztán hullafáradtan visszamentünk a cirkuszba. Az orosz kollégák ittak, buliztak, táncoltak, mi meg alig vártuk, hogy lefeküdjünk aludni. Ez az este azért maradt igazán emlékezetes, mert kidomborította azt a hatalmas kontrasztot, ami egy átlagos szilveszter éjszaka és a miénk között van. De mint mondtam, minket ez egyáltalán nem zavart. Egyszer az autópályán ért minket utol a szilveszter éjfél, miközben jöttünk haza az egyik fellépésről. Ez sem az a tipikus ünnepi pillanat, de mi jól éreztük magunkat. Mióta megszületettek a gyerekek, már más a helyzet. Az utóbbi négy évben itthon, családi körben köszöntöttük az új évet.
Fotó: OrosCafé archív
