Összetartó, vidám közösség a rákóczitelepi, ezt most is bebizonyították. Számukra még fontosak az ünnepek, keresik a lehetőségét annak, hogy felköszöntsék, megajándékozzák egymást. Tudják, mindkét félnek jóleső érzés ez, annak is, aki ad, és annak is, aki kap. Szombati rendezvényük is az összefogás, a közösségépítés jegyében zajlott.
A Rákóczitelepi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete Az év utolsó rendezvénye címen tartotta meg közel hetven fős közösségi programját. A december 9-ei eseménynek a Rákóczitelepi Közösségi Ház adott otthont. Gazdagnak ígérkezett a programok sora, már a meghívóban is olvashattuk, hogy sor kerül majd a 60 éves házassági évfordulót ünneplők, valamint az Erzsébet és Katalin nevet viselő tagok köszöntésére, finom ebédre, és egy kis zenére, táncra is. Sőt, még a Mikulás is meglátogatta a klubosokat.
„A mai nap minden bút, bánatot félretéve, együtt ünnepeljünk szeretetben, békességben. Töltsük a napot vidáman, táncolva, énekelve, hogy a mai nap is emlék maradjon az életünkben.” E szavakkal köszöntette a megjelenteket a program főszervezője, az egyesület elnöke, Kasza Béláné.
A rendezvényen megjelent Dávid Zoltán polgármester is, a közösség aktív támogatója, aki a karácsony szelleméről, annak igazi lényegéről, az összetartásról és a szeretetről mesélt a megjelenteknek. Beszéde után pedig – a humort nem mellőzve – Mikulásjelmezt öltött, és kiosztotta az egész évben jól viselkedő klubtagoknak a csomagokat. Nagy mosolyt csalt ezzel a megjelentek arcára. A vicces pillanatok mellett komolyabbaknak is szem- és fültanúi lehettünk.
– Van egy család, amelyet szívünkbe zártunk, akiknek menekülniük kellett hazájukból, és akikkel együtt érzünk fájdalmukban – folytatta Kasza Béláné. – Szeretettel köszöntöm köreinkben Szergejt és Júliát, akik különleges műsorral készültek a mai alkalomra.
Julcsi handpanen játszott, apja pedig gitáron kísérte közös éneküket. Az ukrán dalok mellett egy magyar klasszikus is felcsendült. Megható percek voltak ezek, többek szemében könnyek gyűltek össze. De túl sok idő nem volt a szomorkodásra, hisz hamarosan egy paródiával felérő jelenet következett. Kasza Béla anyakönyvvezetői szerepébe bújt, és profi módon levezényelt egy ceremóniát, egészen pontosan Albert Sándor és Gera Erzsébet házasságkötését.
Az esemény felért egy tornaórával, annyiszor kellett az „ifjú párnak” felállnia és leülnie. Erzsike megfogadta többek közt azt, hogy minden nap egy üveg sörrel várja haza kedves párját, Sándor pedig ígéretet tett arra is, hogy rendszeresen kiveszi a részét a sütésből és a főzésből. A terem nevetéstől volt hangos a fogadalomtétel közben. Ezzel a kedves, humoros köszöntéssel kívánt a klub és annak vezetősége boldog hatvanadik házassági évfordulót a párnak.
A megjelentek ezután egy igazán energikus táncelőadást láthattak a szentetornyai székhelyű Magunkért Egymásért Civil Egyesület tánccsoportjának előadásában. A 60 pluszos hölgyek korukat meghazudtolva mozogtak a színpadon. A műsorszámokat ebéd, tombolahúzás, tánc és mulatozás követte. A jó hangulatú délutánon egy aktív klubtagot, Juhász Istvánnét kérdeztük arról, miért jó a mindennapokban a rákóczitelepi nyugdíjasokhoz tartozni.
– Minden héten csütörtökön 2-kor találkozunk, együtt vagyunk 5-ig, 6-ig, mikor hogy. A fiúk kártyáznak, a lányok meg beszélgetnek. Szó esik sütésről, főzésről, mindenről, ami minket érdekel. Szeretek ide jönni, mert itt legalább nem vagyok magányos. A klubosok mindig jó kedvre derítenek. Lesz most is majd egy kis tennivalóm, a tálalásban fogok segédkezni, de ezt is örömmel teszem – mesélte.
A zenét Kasza Béla és társa szolgáltatta. Igaz, Béla bácsi nemrégiben azt nyilatkozta, elbúcsúzik a zenészélettől, a felesége kedvéért azonban vállalta, hogy a rákóczitelepi nyugdíjasok rendezvényein ő lesz a jó hangulat felelőse. Legalábbis még egy éven át.
Fotók: OrosCafé
