Felgyújtott házak nyomai, váz nélküli koponyák, sírok helyett gödrökbe helyezett fiatal halottak csontjai. Ezek mind Orosháza-Bónum területén kerültek elő, a szakemberek valószínűsítik, a felsorolt borzalmak az 1241-42-es embertelen tatárjárás eredményei. Milyen brutalitással kellett szembenéznie a 800 évvel ezelőtt itt élőknek? Pillér Péter Ferenc régésszel és Benkő József fémkeresőssel kerestünk választ a kérdésre.
Orosháza-Bónum kiemelkedő régészeti lelőhelynek számít, a környékünkön az első, amely bizonyítékkal szolgálhat a régiót ért támadásról – mesélik a Nagy Gyula Területi Múzeum Munkatársai.
– A régészek több leletből is arra következtetnek, hogy a település lakói erőszakos halált haltak – kezdi Pillér Péter Ferenc. – A tatárjárás két irányvonalat követett, az egyik csapatot a történelemkönyvekből jól ismert Batu kán vezette, a másikat pedig Kadan hadvezér, kinek a nevéhez a mi régiónk feldúlását is kötik. Rajtaütésszerű pusztítást feltételezünk, az itt élőket váratlanul érhette a támadás. Nagy mennyiségű égett agyag kerül elő, a településen 23 épületnél figyeltek meg pusztulási réteget. Szemmel láthatóan nem a házak tűzhelyének nyomairól van szó, annál sokkal kiterjedtebb, indokolatlanul nagy adag égéstermékről. Ilyen természetes úton ritkán keletkezik, sokkal valószínűbb, hogy mindez erőszakos cselekmény következménye.
A régészek megfigyelték, hogy az itt talált, 13. századból származó emberi vázak rendellenesen lettek földbe helyezve. Azaz nem a megszokott módon, a kor szokásaihoz híven lettek eltemetve.
– Minimum 18, maximum 22 olyan halottról beszélünk, akiket rendszertelenül és rendhagyó módon helyeztek a földbe. Nem a temetőbe kerültek, sőt, nem is sírba tették őket, hanem csak egyszerűen gödrökbe, árkokba. Ennek oka lehetett, hogy az életben maradtaknak nem volt elég idejük a temetésre, kapkodva hajtották azt végre, félvén, hogy az ellenség hamarosan visszatér és újra pusztít – folytatta a régész.
A népesség egy részét legyilkolhatták. A talált vázak különböző életkorú egyéneké voltak. A támadók nem válogattak, az áldozatok között gyerekek is voltak. Érdekes módon ötven éves vagy afeletti nincs közöttük. Ennek okai még feltárásra várnak. Az egyik gyermek felsőtestében egy fémdarabot találtak, amely kardból vagy tőrből származott. Beletört a vége.
– A mongolok kegyetlenek voltak. A félelemkeltés volt az egyik legfőbb eszközük. Tudták, aki fél, az meg fogja adni magát. Öt olyan koponya került elő, amelyet nem tudtunk vázhoz kötni. Ők valószínűleg lefejezés áldozatai voltak – mesélte tovább Pillér Péter Ferenc.
A régész kiemelte, nagyon ritka, hogy Árpád-kori lelőhelyen teljes lócsontvázat találjanak, itt ez mégis megtörtént. Lócsontok jobbára szemetesgödrökből kerültek elő, egy-egy lábszár, egy-egy borda, de egész váz szinte soha. Valószínű, még arra sem volt idő, hogy az elhunyt állatot valamilyen szinten feldolgozzák, felhasználják. Ehhez hozzá sem nyúltak. Aki tudott, menekült, a település pedig elnéptelenedett.
A régészek megfigyelték, hogy az Árpád-kori lelőhelyekhez képest nagyobb mennyiségű fémanyag került innen elő. A 13. században nagy értéket képviselt a jó minőségű vas, megbecsülték és megtartották azt. Bónum területén sarkantyúkat, kaszákat, sarlókat találtak, melyeket valószínűleg azért hagytak ott az emberek, mert az életüket mentették, amely a pénznél is többet ért.
A mongolok remek felderítők voltak, így tudták, hol remélhetnek hasznot, Orosháza-Bónum is közéjük tartozott. A település fontosságát bizonyítja, hogy árokrendszer vette körül – ez az Árpád-korban nem volt jellemző –, valószínűsítik, hogy többféle kereskedelmi út is összefutott itt, sőt, sókereskedő- és sóelosztópont is létezhetett. A só értéke pedig akkoriban az arannyal ért fel. Talán nem véletlen, hogy itt aztán nagy zsákmány bezsebelésére számítottak a támadók.
A múzeum munkatársai hozzátették, nagyon kevés az írott forrás ebből az időszakból, így sajnos az elmondottak egy része feltételezés. A leghitelesebb forrás, amire a történészek támaszkodni tudnak, az Rogerius váradi kanonok Siralmas éneke, aki hazánkban élte át a tatárjárás borzalmait, és papírra vetette a látottakat: „(…) legyilkolták az utcákon, házakban, mezőkön a férfiakat, asszonyokat, kisebb-nagyobb rendűeket, mind. Nem irgalmaztak sem nemnek, sem kornak” – írta a mester.
Orosháza-Bónumról már korábban is írtunk, IDE kattintva elolvashatja, milyen nyomokat talált itt a muszlim népesség létére vonatkozóan Rózsa Zoltán régész, aki jelenlegi cikkünk megszületéséhez is nagyban hozzájárult a Gyucha Attilával közösen írt „Egyesek darabokra vágva, egyesek egészben” – A tatárjárás nyomainak azonosítási kísérlete egy dél-alföldi településen című munkájával.
Jövő év januárjában újra kitárja kapuit a felújított Nagy Gyula Területi Múzeum egy állandó kiállítással kedveskedve az érdeklődőknek. A középpontban Thék Endre munkássága áll majd, de Orosháza helytörténete, néprajza és régmúltja is a nagyközönség elé tárul majd.
Fotók: Nagy Kristóf
