A múlt hét végén megszerezte első győzelmét a Futsal NB II-ben az OMTK-ULE női csapata. A sikerben oroszlánrészt vállalt Szlopóczki Niki, aki erre a mérkőzésre számára szokatlan feladatot kapott. Szerkesztőségünk ezen a héten őt választotta a hét sportolójának.
Szlopóczki Nikoletta Szentesen született 1993-ban. Nagymágocson járt általános iskolába. A foci szeretete egészen kis korában kezdődött nála.
– Szinte mindig a fiúkkal lógtunk, rengeteget fociztunk az utcán, persze azt is a fiúkkal. Nyolcéves lehettem mikor az első csapatomban elkezdtem játszani Mágocson. Az is vegyes csapat volt. Nagyon szerettem játszani. Egyszer eltört a kezem és édesanyám nem engedett el edzésre. Persze elmentem és hátra tett kézzel futottam a labda után. Édesapám is focizott és egy lány mindig csodálattal tekint az apjára és a tevékenységeire. Hozzá jön még, hogy az én unokatestvérem Zvolenszki Vivien. Rengeteg időt töltöttem náluk és Szentetornyán is rendszeresen lejártunk a pályára focizni. Szóval így indult – kezdi történetét Niki.
A csongrádi középiskolai időkben kicsit szünetelt a focizás főhősünk életében, de mikor megalakult a Szentetornyai Amazonok csapata, rögtön folytatódott. Mint mondja, sohasem volt az a kifejezett technikás, pengés, cselezős játékos, inkább a gyorsaságát kamatoztatta, szereti a társakat jó labdákkal helyzetbe hozni.
– Futok előre, de legtöbbször vissza is érek védekezni. Ha a tüdőmet kiköpöm, akkor is visszafutok. Az Amazonok feloszlása után játszottam Csorváson, és előtte egy picit Szentesen is. Csorváson csak az első évben játszottam, utána lettem várandós a kisfiammal. Tavaly az ULE női csapatának megalakulásakor vettem elő az ott eltett futballcsukát – meséli.
Megtudtuk, hogy nagyon szereti jelenlegi csapatát, mely az első, Pest-megyei bajnokságban töltött év után egyre inkább összecsiszolódik és az NB II-ben a második találkozóján megszerezte első győzelmét.
– Erre a meccsre furcsa feladatot kaptam. Az ellenfél legjobb játékosát kellett követni és kivenni a játékból. Nehéz volt, mert mindig mentem volna előre én is támadni, de nem volt szabad. Edzőnk, Pardi Laci azt mondta, egy pillanatra sem maradhat az a lány őrizetlenül. Kis túlzással, ha WC-re megy akkor is követnem kell. Végül – ha néhány hibával is – de sikerült megoldani a feladatot és elöl se maradtak ki a helyzetek – teszi hozzá mosolyogva.
Niki még sokáig szeretné rúgni a labdát. Szerencsére férje támogatja a sportolását. Mint mondja, ha esetleg jönne a kistesó, akkor is csak felfüggeszteni szeretné a focizást.
– Majd nyolcvan éves koromban, amikor már nem bírok futni, abbahagyom – mondja tréfásan, de értjük, mire gondol.
