Az orosházi Aranypatkó étterem tulajdonosa, Tóth István a sokat dolgozó, sikeres vállalkozók közé tartozik és emellett van egy nem hétköznapi hobbija. Pókerversenyeken indul.
Budapesten dolgozott szakácsként, amikor 2008-ban jött egy lehetőség, eladóvá vált az Aranypatkó. Felesége itt dolgozott. Gondoltak egy merészet és nagyot. Kölcsönt vettek fel és megvásárolták az éttermet, még a válság előtt.
– Ha ez nem sikerül, az is lehet, hogy még mindig Pesten szakácskodnék. Először lett a Patkó, aztán a Kispatkó, később pedig a PMK-ban működő étterem, az akkori Fórum. Így alakult ki a vállalkozásunk. Tizenkét fővel kezdtük, most negyvenöt a vállalkozás létszáma, de volt olyan időszak is, amikor nyolcvanan dolgoztunk. Az éttermeken kívül rendszeresen vállalunk kitelepüléseket, különböző nagyobb rendezvényekre. Ez sok munkát és nagy odafigyelést igényel, kell, hogy legyen valami, amivel ki tudok kapcsolódni, kiengedni a gőzt és ez lett a póker – kezdi a történetet István.
Még régebben, a Balatonnál ismerkedett meg azzal a barátjával, aki kifejezetten a pókerrel foglalkozott, pókertermet üzemeltetett. Sokat beszélgettek a kártyajátékról, amit István felületesen ismert, de versenyszerű változatát nem művelte.
– Régebben volt Gyulán is pókerterem és egyszer gondoltunk egyet és átmentünk. Tulajdonképpen itt kezdődött. Apró lépésekkel haladtam. Eleinte csak kis versenyekre mentem el, de ahogy fejlődött a dolog, elkezdtem nézegetni, hol vannak nagyobb versenyek. Bécs volt a legközelebb, ahol komoly versenyek voltak. Eljutottam egy 300 eurós tornán, kilencszáz induló közül az ötödik helyig. Ez volt az első komolyabb nyereményem. Barátom tanácsára soha nem cash game pókereztem, mindig a versenyszerű játékban vettem részt. Ez úgy néz ki, hogy minden játékos letesz egy bizonyos meghatározott összeget és annál többet nem bukhat. Ha elfogyott a pénz, kiesik. A letett összegekből bizonyos rész a házat illeti meg, a maradékból pedig pénzdíjat kap az induló játékosok első tíz százaléka. Egy kilencszáz fős versenyen az első kilencven kap pénzdíjat – magyarázza István.
Mint elmondta, nem kell semmi extra ahhoz, hogy valaki jó játékos legyen, csak türelem és stratégia. Nyugalmat kell sugározni az asztalnál és tekintélyt teremteni. Ha ez meg van, akkor a szerencse része csak negyven százalék.
– Én nem vagyok profi játékos, nekem ez csak hobbim. Amatőrként játszom a profik közt. Legutóbb Csehországban voltam a WSOP Europe versenysorozaton. Ez a Las Vegasban tartott világbajnokság európai versenye a King’s Casino-ban. Ez egy piszok nagy verseny, rengeteg résztvevővel. Augusztusban foglaltuk le a helyet, de már akkor nem lehetett harminc kilométeres körzetben szállást találni. Rozvodov (a verseny helyszíne) egy Székkutas nagyságú kis falu a cseh-német határ mellett, de ilyenkor az európai póker fővárosa lesz. Itt egy 1350 eurós és egy 550 eurós versenyen vettem részt. Előbbiben 1729 induló közül sikerült a harmincharmadik helyet megszerezni, ami jó eredménynek számít. A másikon, az 550 euróson 3460-an indultunk és ott huszonkilencedik lettem. Mindkettőn én lettem a legeredményesebb magyar induló – meséli.
István szerencsésnek mondhatja magát több okból is. Először is családja támogatja a hobbiját, felesége, Valika is vele utazik az évi három, négy versenyre. Megfordultak több European Poker Tour versenyen, Prágában, Barcelonában, Máltán. Másrészt – mint elmondta – az eddigi összesített mérlege nem került mínuszba.
