Országos hír lett belőle, és amire mindenképp pozitívumként tekinthetünk vissza, hogy ez az eset közelebb hozta a régészethez az orosházi átlagembereket. A főtér építéséhez köthető a nagy felfedezés, 2012. május 17-én a munkálatok közben bukkantak rá egy emberi váz csontjaira.
A különleges leletek felfedezése után az orosházi múzeum munkatársai elfoglalták a helyszínt. Ők tárták fel a nyughelyet, amelyben egy 1800 évvel ezelőtt elhunyt lány maradványai feküdtek. A szarmata-kori sír a mai felszíntől 116 cm mélységben került elő, a csontokra a főtér szélén, az aszfaltozott út közelében találtak rá. Érdekesség, hogy a feltárt részt „magányos sír”-ként emlegetik, hisz közvetlen közelében nem került elő másik csontváz. Ennek oka az lehet, hogy az egykori temető folytatása a mai közút, illetve az épületek alatt rejtőzhet. Sóskúti Kornél, Balázs János és Rózsa Zoltán tollából részletes írás született a témával kapcsolatban, ennek, valamint az egykori OrosCafén megjelent cikkek segítségével elevenítjük fel most a nem mindennapi felfedezés történetét.
Mit találtak a sírban a régészek?
Először is csontokat. A csontok elhelyezkedéséből kiderül, hogy a kislányt hanyatt fekve tették a sírba, mindkét lábát térben felhúzták, és azokat a jobb oldalára döntötték. Jobb karját a felhúzott térdeihez igazították, a bal alkarját a törzzsel párhuzamosan a hasára helyezték. Öltözete a szarmata szokásoknak megfelelően díszes volt, és több viseleti tárgyat is temettek mellé a sírhelybe. Megtalálták a karperecét, a fülbevalóját, a bronz térdfibuláját, a ruhakapcsát, illetve több száz és különböző gyöngyöt. Ennek egy részéből valószínűleg a nyaklánca készülhetett, de a csípője környékén is nagyon sok gyöngyre leltek, valószínűleg ezekkel volt díszítve a kislány szoknyájának alsó része. Mintegy 380 gyöngy került elő épségben a sírból, ez csak egy része az egésznek, hisz több törött is előkerült, és valószínűsítik, nem egy esett áldozatául az építkezésnek. A főtéri munkálatok közben az összetört koponyacsont mellett egy kis tároló dobozkát is felszínre hoztak.
Korábbi emlékek a szarmata korból
Az iráni eredetű szarmaták három nagy hullámban települtek be a Kárpát-medencébe. A talált csontváz a 3. század elejére datálható, vagyis a későbbi betelepüléshez köthető. A történészek már korábban megállapították, hogy az evangélikus templom környéke szarmata telep és temetkezési hely volt, valószínűleg a kislány sírja is ennek a része lehetett. Rózsa Zoltán, az egykori Szántó Kovács János Múzeum igazgatója a hírportálunknak tett, tizenegy évvel ezelőtti nyilatkozatában elmondta, több szarmata korszakból származó lelet található az orosházi múzeumban. Városunk határában több mint tíz olyan hely ismert, ahol szarmata-kori temetkezéseket tártak fel. A legkorábbi szarmata leletek Orosháza területén Monoron, a régi homokbányánál kerültek elő még az 1950-es években.
Az átlagemberek érdeklődésének középpontjába kerül a sírfeltárás
A csontokat Balázs János, a Szegedi Tudományegyetem Embertani tanszékének PhD hallgatója vizsgálta meg. A kutató a fogazat és a csontok mérete alapján állapította meg az elhalálozási életkort, amit 12 és 16 év közé becsült. Balázs János azt is szerette volna megtudni, mi lehetett a lány halálának oka, erre viszont nem derült fény. A kutatómunka mellett más miatt is emlékezhetnek az orosháziak Balázs János nevére. A történeti embertannal foglalkozó szakember 2012 októberében egy kalandos múltbéli utazásra hívta az orosháziakat. A múzeumi nyílt nap során régészeti feltárásból származó emberi csontvázakat vehettek kézbe a laikus megjelentek, és az antropológus irányítása mellett megfigyeléseket végezhettek rajtuk. Egyszerű eszközökkel – papír, toll, ceruza, derékszögű vonalzó, számológép – megállapíthatták a csontok tulajdonosának nemét, illetve azt, hogy hány évesen hunyhatott el. Ugyanezen az eseményen a múltunk iránt érdeklődők megtekinthették a szarmata kislány csontvázát és ékszereit is, amelyről Rózsa Zoltán múzeumigazgató adott tájékoztatást. Ahogyan az akkori múzeumigazgató fogalmazott, a csodával határos, hogy a fiatal lány sírja több mint 1800 évig háborítatlan maradhatott.
Kiemelt kép: OrosCafé archívuma
