Izgalmasan hangzik, számos szakirodalom foglalkozik is vele, mi, itt élők viszont alig tudunk róla. Pedig a helyi értéktárnak is része már néhány éve, ez a Mécses-halom, amelynek története több rejtélyt is tartogat.
A Mécses-halom egy kunhalom. Ez azt jelenti, hogy nem természeti képződmény, hanem emberi kéz alkotta kultúrtörténeti emlék, egy halomsír. A kunhalmokat egyesek „földpiramisoknak” is nevezik, hiszen – az egyiptomi piramisokhoz hasonlóan – nagy százalékban eredetileg temetkezőhelyek, sírdombok voltak. Magasságuk hazánkban fél métertől 11 méterig terjed, és kúp vagy félgömb alakúak. A nevük kissé félrevezető, mert döntő többségük még jóval a kunok bejövetele előtt keletkezett. Európában Magyarország, azon belül a Nagyalföld számít a kunhalmoknak nevezett halomsírok egyik leggazdagabb előfordulási területének, de a keleti pusztákon még gyakoribbak, több százezres nagyságrendben fordulnak elő.
Lássuk, mit ír főszereplőnkről az Orosházi Települési Értéktár!
„Az orosházi Mécses-halom számos szakirodalomban megtalálható, és a legrégebbi térképeken is szerepel. Több ezer éves halomról beszélünk, mely mindig meghatározó szerepet töltött be. Kultúrtörténeti, helytörténeti szempontból is kiemelkedő. Relatív magassága 1,7 méter, palástjának átmérője 70 méter és 55 méter, alaki jellemzői alapján tell-típusba sorolható.
Hol helyezkedik el a Mécses-halom?
Orosházától északkeletre 4 km-re, a Békéscsaba felé vezető vasútvonaltól délre, 400 m -re található. Tőle közvetlenül északra dűlőút halad keresztül. A dűlőúttól délre található a domb legmagasabb pontja (96,7 m), ahol Juhász Irén 1969-ben 18×12 m-es területen, egy kis méretű, 5×6,5 m-es középkori templom alapjait tárta fel. A templom hajója négyszög alaprajzú volt, falait téglából építhették, ezt azonban az idők folyamán teljesen kitermelték, így Juhász Irén csak a falgödröket tudta megfigyelni. A templomhoz tartozó temetőben több száz sír van/volt, ezek közül Juhász Irén 13-at tárt fel a templom körüli területen.
Juhász után Bede, majd Csányi
Juhász Irén ásatása után helyszíni szemlét tartott itt 2008-ban Bede Ádám, majd ugyanebben az évben Csányi Viktor, végül 2019-ben ismét Bede Ádám járt a lelőhelyen. Csányi Viktor megállapításai nyomán tudjuk, hogy a templomhoz tartozó település zömében a templomtól északra helyezkedett el egy kb. 300×300 m-es területen. Itt egy 50×50 m-es részen igen sok embercsontot figyelt meg a felszínen.
Csányi Viktor kutatásait a következőképpen jegyezte le: „2008. április 5-én helyszíni szemlén a feltárt terület a terepen jól azonosítható volt: a dombtetőn egy kb. 10×15 m-es területen csekély számban voltak csontok és téglatöredékek. A templomtól Ny-ra és K-re azonban egy 50 m átmérőjű körben hatalmas mennyiségű, zömében közel ép állapotú embercsont hevert a földön. Néhány téglatöredéket, és Árpád-kori edénytöredéket gyűjtöttem a helyszínen. A templom körzetét körbejárva megállapíthattam, hogy a település a templomtól ÉK-re, elhelyezkedő ÉK–DNy-i irányú 300×150 m-es kiemelkedő területen volt. Kisméretű, 11–13. századi település lehetett, mivel a templom tágabb környezetében máshol nem kerültek elő edénytöredékek.”
Harminckét halom Orosháza közigazgatási területén
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa szerint a Mécses-halom területe a középkorban falu, az Árpád-korban templom és temetkezőhely volt. A felszíni és az ásatásból előkerült leletek is ezt bizonyítják. Az orosházi Mécses-halom ún. ex lege országos jelentőségű védett természeti emléknek minősül. Orosháza közigazgatási területén csak ez az egy kunhalom került az értéktárba, pedig a régészek 32-t is találtak, igaz, hogy ezek közül 9 már elpusztult. Igen sok – mintegy 22 – névtelen halmot sorszámoz a szakirodalom, de vannak névvel ellátottak is, ilyen a Nagyszénás–Orosháza–Csorvás között található Világos-halom, valamint az orosházi Dedenkó, Gerenes-hát, a Gyopáros-halom és a Vági-halom. Érdekesség, hogy több kunhalom később másodlagos funkciót nyert, így őrhely, („vigyázóhalom”) vagy határhalom lett belőle.
A Mécses-halom egy jelenleg még ismeretlen korú halomként nyilvántartott, több régészeti korszakban lakott és használt, ex lege védett régészeti lelőhely. Mivel a legfelső, Árpád-kori réteg is csak részben feltárt, pontos információk nem állnak rendelkezésre a halom keletkezésére és korábbi használatára vonatkozóan.
Bolygatott, művelt terület lett
A magyarországi kunhalmoknak mára sajnos jelentős részük eltűnt, elhordták, elszántották, átvágták, fizikailag megsemmisítették azokat. Ma Hajdú-Bihar megyében kb. 500-nak tudjuk a nevét és pontos helyét, Jász-Nagykun-Szolnok megyében kevesebb, mint 300-at, Békés megyében pedig körülbelül 700-at tartanak számon.
A halmok eltűnésének egyik oka, hogy a békési táj jó minőségű talajait intenzíven kiélte az ember, a művelés miatt az egészen kis méretű, névtelen halmokat beszántották. Ahogy kiemelt képünkön látható, a Mécses-halom az értéktárba kerüléskor művelt terület volt, ezt mutatják a róla készült fényképek is.
A cikk elkészítésében három régész nyújtott segítséget. Köszönet Pillér Péternek, Bede Ádámnak és Csányi Viktornak.
Kiemelt kép: oroshaziertektar.hu
