Különböző állatokat, a természetet örökíti meg fából faragott alkotásaival az orosházi születésű Horváth László, akit többen csak úgy ismernek Fapaci Laci. A faformáló művész és biológia-rajz szakos tanár már több mint 30 éve foglalkozik a kézműveskedés ezen fajtájával, elmondása szerint el sem tudná képzelni az életét alkotás nélkül.
Horváth László dédapja, a kereskedő Donauer család tagja döntött úgy, hogy az utazások után Orosházán telepednek le. László szülei életük végéig itt is éltek és dolgoztak, a fiatal fiú azonban próbált önállósodni, így 18 évesen elhagyta a várost.
– Hódmezővásárhelyre mentem, majd a Dunántúlon kötöttem ki. Pécsen tanultam biológia és rajz szakos tanárnak, majd egy kis faluba költöztem a főiskola után. Orosháza emléke az idővel csak szebb lett, nemrég találkoztam egykori osztálytársaimmal is, akikkel ma is tartom a kapcsolatot. Szeretem, hogy még mindig vannak ott kisboltok, valamint a művelődési házra és a programjaikra is tisztán emlékszem – mondta az interjú elején Horváth László.
A családalapítás után készítette el első fából faragott munkáját 1991-ben. A közelben volt erdő, egyik barátja pedig ezzel foglalkozott és úgy gondolta, ő is kipróbálja magát benne. Változó, hogy éppen milyen figurákat készít, legtöbbször azonban a természet az ihletadója.
– Országszerte mindenfelé jártunk kézműves rendezvényekre, persze emellett a mai napig tanítok is. A művészet egy hosszabb pórázt enged az embernek, ha pedig szívesen csinálunk valamit, az magasabbra emel bennünket, olyan mint a repülés. Lélekmelengető – emelte ki a faformáló művész – Egy újságíró segítségével alkottuk meg a Facebook oldalam, a közös ötletünk volt a Fapaci Laci név is, hiszen frappáns és elmondja ki vagyok, mit csinálok. A kézműveseknek jó, ha van egy ilyen nevük. Egy ideig csak néhányan kedvelték az oldalt, majd jött a koronavírus, a bezártság és egyre többen figyeltek fel rám – mesélte László.
A kézműves alkotásait a népi kultúra és a természet hatja át. Mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Vannak puzzle szerű állatok, amelyek egymásba fonódnak, de különálló alkotások is készülnek műhelyében. A fafaragások között kisebb-nagyobb méretűek is vannak, egyik alkotását – egy életfát – például több éven keresztül tartott kifaragnia.
– A természet közelében élünk egy kis faluban. Vannak macskáink, saját libáink, de közeli erdőből is rengeteg ihletet merítek. Az évek során megszámlálhatatlan alkotás született, rovarok, kutyák, lovak, nyulak, egzotikus állatok. Ezekben benne van a lelkem, és ezt érzik is az emberek. Nem sablonosak, változatos formák vannak, én így szeretem. Sajnos a kézművességet lassan elfelejtik az emberek, de szerintem én nem vallok szégyent ebben. Számomra ez ösztönös, egyfajta mesék, kirándulások ezek, amellyel kicsit kiszabadulok a mai világból – hangsúlyozta Fapaci Laci.
Feleségével a Játék Céh alapítói közé tartoznak, így jutottak el például a Nürnbergi Játék Világkiállításra. László elmondta, ehhez a munkához szükség van türelemre, szeretetre és alázatra az anyag és a munka iránt, amit végez. Fontos, hogy örömét lelje benne az ember.
Fotók: Fapaci Laci Facebook oldala
