Utoljára csengettek be a Táncsics gimnázium 12. évfolyamos diákjainak május 6-án. Az iskola történetének kilencvenedik generációja búcsúzott el alma materétől.
Különleges ballagás volt a mai, legalábbis olyan szempontból, hogy 27 év után nem dr. Blahó János fogadta a végzős évfolyamot az udvaron. A tavaly leköszönő intézményvezető, idén már csak címzetes igazgatóként vett részt az ünnepségen. Szerepét Árusné Erős Krisztina megbízott igazgató vette át, aki most először vezette körbe az öt ballagó osztály, 150 diákját az élet kapuján. A végzős évfolyam nevében Pávleti Panna búcsúzott tanáraitól, diáktársaitól és az iskolától.
– Köszönjük a sok-sok türelmet, emberséget és megértést. Természetesen elnézést kérünk a néha kissé nyögdécselő feleleteinkért vagy hiányos dolgozatainkért. Megígérjük, hogy az önöktől kapott tudásunkat a legjobb képességeink szerint kamatoztatjuk. Búcsúzunk osztályfőnökeinktől, akik a kezdetektől fogva összetarottak minket, közösség kovácsolták osztályainkat, segítették a mindennapokat. Problémáinkkal bármikor bizalommal fordulhattunk hozzájuk és persze rendre szemet hunytak a kisebb-nagyobb csínytevéseink felett – fogalmazott a diáklány.
– Tiszta szívemből kívánom, hogy bár az útjaink most elválnak és más-más helyen folytatjuk az életünket, sose felejtsük el egymást. Azt a megannyi kalandot és élményt, amit együtt éltünk át – szólt diáktársaihoz Panna.
Fotók: Für Henrik
Több előadás is volt az ünnepségen, ahol az iskola diákjai mutatták be tehetségüket. Fellépett néhány végzős: Dobrai Ádám, Molnár Marcell, Kiss Lilla és Mikulás Kata is. Előadásukat a szél igyekezett megnehezíteni, de a segítségükre siető pedagógusokkal közösen ezt az akadályt is elhárították.
– Sokszínű évfolyam vagytok és valamennyien tehetségek – beszédében erre világított rá Árusné Erős Krisztina megbízott igazgató. – A tehetség egyszerre felelősség, kötelesség és kockázat, mert a siker és a kudarc lehetősége egyaránt benne rejlik. Kik a tanulásban, tanulmányi versenyeken, kik a nyelvek területén, kik a művészetekben, zenében, többen a sportban alkottak maradandót. Vannak többen olyanok, akik a kezdeti botladozások után megkomolyodva, végre határozott célt kitűzve, az utolsó hónapokra ugyan, de felnőttetek – fogalmazott az igazgató.
Árusné Erős Krisztina megköszönte pedagógus kollégáinak is a munkát, hogy a fiatalokat a tudás megszerzésére, megbecsülésre ösztönözték.
– Mi, pedagógusok évről évre ballagtatunk. Számos osztály végigviszünk, mégis tudjuk, hogy minden diák egyszeri és megismételhetetlen. A pályánk mindenkori legszebb ismétlődése a ballagás – tette hozzá.
Az ünnepség végén Kowalsky meg a Vega Mint egy jel című dalát adták elő a végzős diákok a Táncsics Band kíséretében. Majd a végzős osztályfőnökök és osztályonként egy-egy diák elengedte a lufit, ami a szabadságot és az első lépést jelképezte a végtelen lehetőségek felé.
Fotók: Für Henrik
