Az ausztráliai Perth-ben rendezték idén a Transzplantált Sportolók Világjátékát, ahonnan ismét éremmel a nyakában térhetett haza a többszörös Európa Játékok és Világjátékok-győztes, veseátültetett atléta, Kóródi István.
Főhősünk számára a műtéte előtt sem volt idegen a sportolás, de második élete sportkarrierje a veseátültetés után kezdődött.
– Kilencéves korom óta sportoltam. Kézilabdával kezdtem és ez ki is tartott ifi koromig. Kódolva van, hogy sportolok, mozgok. Családalapítás után néhány évvel egyszer csak jöttek az egészségi problémák, melyekről kiderült, hogy veseátültetéssel lehet csak orvosolni. Másfél éves dialízis kezelés után, viszonylag hamar (sokan 5-10 évet is várnak) sikerült új vesét kapnom. A műtét utáni életre már a beavatkozás előtt próbálják felkészíteni a betegeket és itt szinte receptre írja fel az orvos a sportolást. Az erős, kilökődést gátló gyógyszerek lebontásában is sokat jelent a mozgás. Számomra egyértelmű volt a műtét utáni élet ilyetén folytatása. Az atlétika szinte adta magát, a Magyar Szervátültetettek Szövetségénél pedig szívesen fogadtak. Elkezdtem versenyezni, egy idő után sikerült bekerülnöm a válogatottba is. 2001-től veszek részt világversenyeken – meséli Kóródi István.
István az atlétikát, annak is a dobó számait választotta, hisz a kézilabdás múlt ezeknél a számoknál nagy segítség. Fő száma, a súlylökés mellett gerelyhajításban, diszkoszvetésben kislabda dobásban szerzett érmeket. Minden világversenyéről éremmel tért haza. Összesen tizenöt medált gyűjtött össze, melyek közül az argentínai arany a legértékesebb. Néhány évvel ezelőtt felvette ötödik sportágban a bowlingot is. Perthben is öt számban versenyzett. Mint elmondta, nehezebb dolga volt, mint az előző versenyeken.
– Harminckét fős csapattal ment ki a válogatott a XXV. jubileumi játékokra. Nekem az öt közül a súlylökés volt a fő számom, amelyben a tavalyi, oxfordi győzelemnek köszönhetően Európa-bajnokként állhattam a dobókörbe. A célom az volt, hogy a tavalyi eredményemet itt is meg tudjam dobni, aztán majd kiderül, mire lesz elég. Minden esetre mindenképp szerettem volna egy érmet, hogy ez a világverseny se lógjon ki a sorból. Sikerült az éremszerzés, de nehezebben, mint az eddigi versenyeken. A sportolók a világjátékokon (is) korcsoportokra vannak osztva. Az ötven és hatvan közötti korcsoportban idén szerepeltem utoljára, és az elmúlt évek alatt érkezett ebbe a korcsoportba néhány nagyon ügyes és erős, „fiatal” ötvenéves, többek közt az egyel alattunk lévő korosztályban világcsúcstartó angol srác. Ott volt persze az én korosztályom német világcsúcstartója is. Az egyéni legjobbamat megjavítottam és így sikerült a bronzot megcsípni súlylökésben. Jövőre korcsoportot váltok és a portugáliai Európa-játékokon ezzel a két fiúval már nem találkozom – sorolja az ausztráliai élményeket István.
A magyar csapat valamennyi tagja – köszönhetően a kemény kvalifikációs rendszernek – érmet szerzett. István számára megnehezítette a felkészülést, hogy az eddig megszokott nyár végi verseny helyett már most jött a verseny, így – szabadtéri dobószámokról lévén szó – kevesebb idő maradt a felkészülésre. Mint elmesélte, rendkívül élvezték a versenyek mellett az ausztráliai tartózkodást.
– Az ottani magyarok nagy szeretettel fogadtak bennünket. Még a nagykövet is eljött a fővárosból és ott a helyszínen szurkolt a magyar csapatnak. Sok helyre elvittek minket, kengurut is láthattunk, sőt ehettünk is. Azt hiszem sokat tanulhatnánk az ausztráloktól az élet több területén, akár a köztisztaságról, akár a mezőgazdaságról, akár a környezettudatosságról beszélünk – mondja mosolyogva.
István 59 évesen is rendszeresen edz a munkája mellett. Békéscsabára jár át heti egy-két alkalommal és Soltész Kálmán edző irányításával igyekszik tökéletesíteni technikáját. Az erőnlétet otthon és a munkában tartja szinten. A versenyek költségei rendkívül megterhelőek, de szerencsére Perth előtt támogatója is akadt, mégpedig a munkahelye.
– A Prizma csoportnál megtudták, hogy én ilyen szinten versenyzek és itt Orosházán az ő dolgozójuk vagyok és azonnal, támogatólag mellém álltak. Nem csak eszmei, de némi anyagi támogatást is kaptam – tette hozzá.
Mint megtudtuk, a Szervátültetettek Világjátéka, Európa-játéka nem csak a jobbnál jobb sportteljesítményekről szól, több más feladatot is megvalósít egy időben. Fontos feladat a média segítségével a figyelmet a donáció fontosságára irányítani. A játékok idején orvosi kongresszusok, tapasztalatcserék is zajlanak, hogy minél zökkenőmentesebben végezhessenek szervátültetéseket a jövőben. István most orvoshoz készül. Egy-egy verseny után mindig elviszi és megmutatja a szerzett érmeket orvosának, hisz – mint mondja – ez nem csak az ő, de az orvosok versenye is egy kicsit.
Mint mondja az edzés nem megterhelő számára, sokkal inkább egy ajándék és egy kulcs a további egészséges élethez.
– Amióta tudatosult, hogy egy másik ember élete árán lettem én jobban, attól kezdve minden reggel úgy ébredek, hogy szeretnék megfelelni ennek az ismeretlen valakinek is, és becsületből úgy próbálom őrizni az egészségemet, hogy neki tulajdonképpen tartozom ezzel – magyarázza el a motivációját Kóródi István.
