Több egymástól igencsak különböző sportágban is megmutatta oroszlánkörmeit a civilben szervízműhely vezető orosházi fiatalember: Jelinek Zsolt. Legutóbb a Kincsem Parkban, az ügetőn utasította maga mögé a mezőnyt, de nem mindig volt ez az ő terepe.
Zsolt 1975-ben született Orosházán. Az akkori József Attila Általános Iskolában kezdett, majd ötödiktől az akkor megépült Eötvös iskolába járt. Több szakmát is szerzett, az autószerelő mellé kitanulta a gumijavító szakmát, majd technikusi végzettséget is szerzett.
Az autósporttal és a lósporttal is édesapja révén került kapcsolatba. Jelinek László rendszeresen és eredményesen hajtott az ügetőversenyeken.
– Egész pici koromtól – a hetvenes évek végétől – rengeteg lóversenyen voltunk, utaztam a lószállítóban is. Minden rosszaságot, amit egy ekkora gyerek el tud követni, azt elkövettem. Később, ’83 után átváltott apa az autósportra. Egy épített crossautóval versenyzett egészen 89-ig, amikor egy gerinc probléma miatt lebénult a jobb lába. Akkor nyolcadikos voltam. Déltől el voltam kérve a suliból, hogy itthon a műhelyben is legyen valaki. Gyors ebéd, aztán javítottam a gumikat. Ami a sportot illeti, én igazából motokrosszozni szerettem volna. Sokat jártam lovagolni, lovas táborokba, de a kamaszkorban a benzingőz elcsábított. ’90-’91-ben motokrosszoztam, de egy kiskunlacházi versenyen buktam egy nagyot. Eltört a gerincem és anyuék azonnal be is szüntették ezt a fajta karrieremet. Persze nem hagyott nyugodni a dolog, felépülésem után ’91-ben már részt vettem junior kategóriában az autokrossz bajnokság utolsó két futamán – kezdi felidézni a történteket Zsolt.
Itt következett két év kihagyás, mert a juniorok részére engedélyezett 600 köbcentis autókkal főhősünk nem akart versenyezni. Amikor két év elmúltával megszerezte a jogosítványát, a felnőttek mezőnyéhez csatlakozott.
– Tíz évig voltam benne az autokrosszban. Először apa autóját „farigcsáltam”, utána Németországban vettem egy leharcolt krosszautót és azt csináltam meg itthon magamnak. Azzal az autóval sikerült magyar bajnoki címet, Közép-Európa-bajnoki címet nyerni. ( Zsolt szerényen beszél erről az időszakról, de nagy szó volt akkor a Darázs Antal, Kiss Sándor nevével fémjelzett teljes magyar élmezőnyt maga mögé utasítani – a szerk.) Ez tartott egészen 2003-ig- amikor a szövetség belenyúlt a dolgokba és nem a pályán, hanem fehér asztalnál dőlt el a bajnoki cím sorsa. Ez nekem nagyon zokon esett és abba is hagytam úgy ahogy volt. Később megkerestek a volt sporttársak, hogy a versenyautókat javítsuk, aztán pedig építettünk is néhányat, amiben nagy segítségemre volt a versenyzőként szerzett rengeteg tapasztalat – meséli Zsolt.
Később, mintegy tizenöt év kihagyás után még beült néhányszor a versenyautóba. Kölcsön autóval is tudott futamokat nyerni, pályacsúcsot felállítani, sőt hozzáfogott egy új autót építeni magának. Ez a projekt jelenleg áll, majd ha az anyagi lehetőségek meg lesznek hozzá, talán elkészül az új autó és versenyen is szurkolhatunk újra. A szándék meg van rá, időközben azonban „előkerült” egy sokkal régebbi szerelem, mégpedig a lósport.
– Barátaim unszoltak, hogy miért nem próbálom ki az ügetőt. Eljött a megfelelő pillanat és itthon, Bogárzón hajtottam először. Kulik Feri tanítgatott, majd Kárai Józsitól kaptam egy lovat, hogy a május elsejei amatőr versenyben hajthassak. Jöttek itt is a sikerek. Győzelmek, dobogós helyezések után fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne egy saját ló. Az első nem vált be, de jelenlegi lovamban – Aranyérem M-ben – van fantázia. Már két alkalommal is nyertünk futamot a Kincsem Parkban és volt több pénzes helyezésünk is. Sok segítséget kaptam a felkészítésében Zalai Gabitól, de az utóbbi időben már szinte csak magam készítem fel a versenyekre. Kovács Józsival társultam és létrehoztuk a Makonya-Jelinek Racing Istállót. Mindkettőnknek csak egy lova van, segítjük egymást és versenyzünk – tér át főhősünk a jelen, illetve a közelmúlt eseményeire.
A ló, az autóval ellentétben napi foglalkozást, ellátást igényel. Zsolt korán kel, kimegy a tanyára a lovához, elvégzik az – etetés, itatás mellett – a szükséges napi edzésmunkát, aztán irány vissza nyitásra a műhelybe. A lovak ellátásában Zsilák Zsanett is sokat segít. Délben újra rá kell nézni, az esti látogatást pedig felosztják Kovács Józsival egymás közt. A kétfajta versenyzés közül talán a ló áll közelebb a szívéhez.
– Teljesen más, ugyanakkor mégis sokban hasonlít a kettő. Akár a kocsival gurulok ki a rajtvonalhoz, akár a ló mögött ülve, mindkét esetben megjön az adrenalin bomba. A ló azonban – az autóval ellentétben – érző lény, mondhatni versenyző társ. Itt az érzelmek is ott szerepelnek a képletben. Mostanra már az ügetőn is egyre inkább feltalálom magamat és szerencsére itt-ott az eredményekben is látszik – zárja a beszélgetést.
Mint sejteni lehetett, Zsolt egy igazi versenyző alkat. Akár egy lóerős, akár négyszáz lóerős kocsiban ül, igyekszik mindkettőt profin csinálni. Úgy gondoljuk, rászolgált a hét sportolója címre.
