Hamar előtörtek az emlékek, a 1970-es évek elejének legszebb pillanatai a szakmunkásképző iskola egykori autószerelő tanulóiból, akik 1974-ben végeztek. Igen, ez 49 évvel ezelőtt volt, mint mondták, nem szerettek volna tovább várni. Nagy örömükre három egykori szeretett pedagógusukat is köreikben köszönhették, akiknek mulatságos, de egyben szívhez szóló ajándékokkal is kedveskedtek.
A szervezés oroszlánrészét Soós László vállalta magára, aki elmondta, maga az ötlet még tavaly év végén, egy kisebb összejövetel során fogalmazódott meg. Balogh Miklós tanár urat ugyanis december 6-án köszöntötte fel egykori diákjainak egy kisebb csoportja, ő pedig akkor úgy fogalmazott, hogy ha legközelebb is lenne egy kis 10 fős összejövetel, ő maga is szívesen beszállna 11-ik vendégként.
Ezzel, mint ahogy mondták, fellobbantotta a szikrát, hiszen úgy határoztak, hogy ne csak 10-11 ember gyűljön össze, hanem az egész egykori osztály találkozzon újra.
– Megindult a keresés, ami egyáltalán nem volt egyszerű folyamat, 2 hónapig kutattam, mire végre sikerült mindenkit elérnem. Sajnos az egykori 35 fős létszámból már 14-en nem lehetnek ma közöttünk, de róluk is méltóképpen szerettünk volna megemlékezni, ahogy azokra is gondoltunk, akik nem tudtak eljönni, de lélekben velünk vannak. Így ugyan nem lett jubileumi az összejövetel, de nem akartunk tovább várni – árulta el Soós László.
Mint ahogy a köszöntések során a szervezésben szintén részt vevő Urszuly Péter elmondta: – Jelszavunk a következő volt: Gyülekező, pálinka!
A Napsugár Hotelben tartott esemény névsorolvasással kezdődött, elhunyt társaik emlékére gyertyát gyújtottak. Ezt a pohárköszöntő és ajándékozások követték. Kiss István például Radnóti-verssel készült jelen lévő osztályfőnöküknek és magyartanáruknak, Petrányi Erzsébetnek, akinek Baki Sándor könyvet adott át. Ez William Shakespeare Makrancos hölgye volt, hiszen mint mondták, a tanárnő annak idején épp 10 évvel volt idősebb náluk és ahogy fogalmaztak, sokszor „egrecíroztatta” őket, de természetesen az ajándék átadásakor megérezte a könyv címének pozitív felhangját, amit mindannyian alá is írtak neki.
Cserven Istvánnénak szintén tanított tárgyához igazítva az ajándékukat, egy 70-es évek elejéről való matematikai függvénytáblázatot nyújtottak át. Neki szintén kedveskedtek egy verssel, választásuk Adytól az Őrizem a szemed című költeményre esett. A legnagyobb derültséget azonban Balogh Miklós ajándéka okozta. Egykori szaktanáruknak ugyanis végzettségükre való tekintettel egy dugattyú hajtókart nyújtottak át, ami az 5 kilogrammot is meghaladta, így nagyon vigyáztak rá, hogy el ne ejtse. A tanár úr derültséggel, egyben meghatottan vette át az ajándékot, csakúgy mint az emléktáblát mellé.
Az ebéd után újra előkerült a névsor, hiszen mindenki mesélhetett magáról a többieknek, hogy mi minden történt velük az elmúlt 49 év során. Utána már a beszélgetések is kötetlenebbre váltottak, következhetett az egykori szép emlékek vagy mulatságos pillanatok felidézése.
– Egykori tanárainkat annyira meghatotta az osztály ilyen irányú figyelmessége, hogy már aznap megerősítettek bennünket abban, hogy szeretnék 1-2 év múlva megismételni a találkozót. Álmukban sem gondolták volna, hogy a programnak ilyen lírai részei is lesznek. Nemhiába mondták azt, hogy a mostani élményeiket az unokáiknak is ahogy csak lehet, elmesélik. Természetesen nem ellenkeztünk, de úgy gondoljuk, ez a szombat délutáni összejövetel megismételhetetlen, mert nem lehet überelni ezt az élményt. Bőséges és precíz kiszolgálásban és nagyszerű élményekben volt részünk, mindenki pozitívan távozhatott – tette hozzá már az eseményt követően kérdésünkre Soós László.
