A svájci St. Moritzban, 1907-óta minden évben nagy sport,- és társasági esemény a White Turf elnevezésű háromhetes lovas versenysorozat, melynek különlegessége, hogy a versenyeket a befagyott St. Moritz-tó jegén futják. Idén magyar, illetve orosházi résztvevői is voltak a patinás és világhírű eseménynek.
A több, mint száz éves hagyományokkal rendelkező versenyre minden évben, a világ minden tájáról érkeznek a nézők. Ez a verseny nyitja minden évben a világ versenyszezonját. A szervezők ebben az évben elhatározták, hogy magyar versenyző meghívásával is színesítik a White Turf pónis programját. Meghívót kapott a 2022-es Magyar Póni Championátus abszolút győztese, az orosházi Hajdu Fanni és Nárcisz nevű lova is. A kiváló, fiatal orosházi lovassal és édesapjával a hazaérkezésük után beszélgettünk az élményekről.
– Először csak Fannit és Nárciszt hívták meg Kovács Botondon keresztül a szervezők, később érkezett a megkeresés, hogy a kisebb kategóriában (130 cm alatt) van még egy hely, ha esetleg tudnánk vinni másik lovat is – kezdi a történetet Hajdu Zoltán. – Először is azt kellett itthon eldöntenünk, hogy tudjuk-e a költségeket fedezni, megyünk-e. Mikor ez eldőlt, jött a következő feladat: hol és hogyan készítsük fel a lovakat egy havon, jégen futott versenyre. Eleinte nagy sár volt és mély talaj, aztán pedig jött a fagy. Szerencsére Kárai Józsi barátunk segített és az ő jártató gépét használva készültünk négy hétig. Nélküle és az ő segítsége nélkül nem sikerülhetett volna. Köszönjük. Saját lószállító utánfutónkkal indultunk. Molnár Gyöngyiéknél a Championátus egyik szervezőjénél átpakoltunk egy lószállító kisteherautóra és azzal folytattuk az utat Svájcba. Este kilenc körül érkeztünk a svájci határhoz, ahol elkezdődtek a problémák. Először azt mondták a határőrök, hogy Zurück, arrivederci! Kauciót kellet letenni a lovakért, nehogy eszünkbe jusson illegálisan túladni rajtuk. Később kiderült, hogy túlsúlyos az autó, így ezzel nem lehet Svájcban közlekedni. A lovakon kívül mindent kipakoltunk. Mi a csomagokkal és a feleségemmel ott maradtunk a határon. St. Moritz csak harminc kilométerre volt, de ez egy ilyen hosszú szerpentin. Mire odaértek, lerakták a lovakat, visszajöttek értünk nagyon hosszúnak tűnt az idő. Végül hajnal kettőkor kerültünk ágyba – sorolja a kalandokat Hajdu Zoltán.
Pénteken a lovak és lovasaik kaptak edzés lehetőséget a pályán (Ricsit egy kiváló fiatal lovas, Klicsu Vince lovagolta). Mint elmondták nem a hóval, jéggel volt a baj, hanem a lovasok fejében kellett rendet tenni.
Azt gondoltuk, hogy rettenetesen csúszni fog. A tudat alattiban ott volt a hótól, jégtől való félelem. Először ki kellett tapasztalni, hogy nem így van, nem kell félni tőle. Nárcisz hókivetős patkót kapott, Ricsi pedig „mezítláb” ment, így egyik ló sem csúszkált jobban, mint idehaza egy vizes füvű pályán – veszi át a szót Fanni. – Jó erőben voltak és kedvük is volt futni az edzésen, el is ragadtak mindkettőnket az elején egy kicsit, de legalább láthattuk, hogy tényleg nem olyan borzasztó, mint elsőre hittük. Másnap folytatódott a számunkra furcsa dolgok sora. Start előtti ceremóniához hozzá tartozik, hogy a helyi szpíker és a versenyzők beszélgetnek a jártatóban és egy kicsit. Megy az esélylatolgatás, meg egymás ugratása is. („Jól nézz meg, mert a versenyen csak a hátamat fogod látni.”) Arra azért jó volt a szpíkerrel a beszélgetés, hogy nem értem rá izgulni – teszi hozzá Fanni.
A verseny – mint itthon – két kategóriában zajlott. A 130 cm alattiban Klicsu Vince és Ricsi startja nem a legjobban sikerült, de a 700 méteres verseny során behozták lemaradásukat és megnyerték a futamot. A nagyobb, 150 cm-es kategóriában – a start előtti esélylatolgatás, egymás princelése után – az lett a taktika, hogy „ami a csövön kifér”. Fanni és Nárcisz ezt gyönyörűen meg is valósították. Egy jó start után otthagyták a mezőnyt és utcahosszal nyerték a White Turfot. Nem Fanninak, hanem a német lánynak kellett a hátukat nézni – igaz csak messziről.
Hajduék számára csodás élmény volt ez a hétvége (még úgy is, hogy a túlsúlyos jármű miatt hazafelé mégis megbüntették őket).
– Rendkívül kedvesek, barátságosak voltak a helyiek. Tisztelettel és szeretettel vettek körül minket. Nagyszerű körülmények közt tölthettük az időnket és mindennek a tetejébe még ott volt az a csodás környezet, a táj, a havas hegyek, a napsütés. Nárcisz megint ellenállhatatlan volt. Azt mondom, hogy tíz éve, Zircen megszületett egy csoda és sok tiszta gondolkodású és jószívű ember munkája által teljesedhetett ki. Hálás vagyok, hogy én lehetek vele a csúcson és első magyar pónisként a Withe Turfot is meg tudtuk nyerni – zárja a beszélgetést a kitűnő orosházi lovas.
