A csapadékos télnek köszönhetően a Körös-Maros Nemzeti Park (KMNP) Kardoskúti Fehértó részterületén nemcsak a tó telt meg vízzel, hanem a környező gyepeken is több mint 250 hektáron alakult ki nyílt vízfelület.
December és január folyamán több mint 100 mm eső esett a térségben, s ennek hatása látványosan megmutatkozik. Különösen igaz ez a Fehér-tótól délre eső területeken, a Barackosi-mocsárban, ahol a KMNP néhány évvel ezelőtt jelentős élőhely-rekonstrukciót hajtott végre. Megszüntették a régi vízelvezető árkokat, elbontották a gátakat, s ezzel lehetővé tették, hogy a terület visszanyerje eredeti képét. A rekonstrukció hatása most jól megfigyelhető, mivel a barackosi részen jelentős méretű vízfelületek alakultak ki. Ezen a területen szikpadkák, szikerek váltják egymást, mozaikos a táj és ennek megfelelően változatos növénytársulások jöttek létre.
Mint Lengyel György a KMNP Kardoskúti Tájegység vezetője elmondta, a kiterjedt vízfelületek nagyon kecsegtetőek a különböző parti madarak vonulása, pihenése, fészkelése szempontjából. Egyrészt bőséges táplálékforrást jelentenek, másrészt a fészkeléshez megfelelő élőhelyet kínálnak.
– Ezek közül a madarak közül elsőnek Székkutas címer madarát a bíbicet említeném, mely nagy számban fészkel a területünkön. A parti madarak közül emblematikus fajnak mondhatnám. Vonulási időszakban legnagyobb számban a pajzsos cankók vannak legtöbben. Itt a környékünkön fészkel a bíbic mellett piroslábú cankó, gólyatöcs, gulipán s a vizes rétek környékén a nagy goda. Jó lenne, ha lenne tavasszal is csapadék utánpótlás és ezek a vizek nem száradnának ki hamar. Az imént felsorolt madarak márciustól érkeznek, de a puszta most sem kihalt. Van itt néhány ezer réce, az arany lilik nagyobb csapatai. A darvak szinte mind elmentek, de a vadludak többszázas csapatait most is lehet látni – mondta el Lengyel György.
A másik aktuális érdekesség a sziki ballagófű, egy különös szaporodási stratégiával rendelkező, „vándorló” növény. Magyarországon ritka, legnagyobb állományai a Körös-Maros Nemzeti Parkban a kardoskúti Fehér-tó térségében és a Csanádi pusztákon vannak.
Ez a növény szélsőséges vízgazdálkodású, szikes tómedrekben, szikfokokon, szikes legelőkön fordul elő. Ezeken a helyeken a talaj nedvességtartalma szélsőségesen változatos, néha sokáig megmarad a vízborítás, később nedves, majd nyár elejére többnyire kiszárad a felszín. A csapadék mennyisége és a kiszáradás üteme határozzák meg, hogy az adott évben milyen növénytársulások uralkodnak a tómederben. A kardoskúti Fehér-tó szikes medrében 2022-ben csupán a tó közepén volt egy kisebb sziki ballagófű állomány. A Kis-Sóstón viszont a sziki ballagófű volt a domináns növény, a déli medret szinte teljesen ellepte, s az átlagosnál jóval nagyobbra, egy méter magasra is megnőtt.
Ennek az egynyári növénynek különös szaporodási stratégiája van. A virágzást követően gömb alakú formát vesz fel, késő ősszel pedig a tövénél letörik. A tövéről levált, labda formájú növényt szabadon görgetik a pusztai szelek, így biztosítva a magok minél messzebbre jutását. Idén azonban az átlagosnál nagyobb méretű sziki ballagófüvek nagyobb gömböket alkottak, melyeknek formája nem szép kerek, hanem laposabb volt. Ráadásul ősszel nem igazán voltak szeles napok, így a sziki ballagófüvek gömbjei csak november végén, illetve decemberben mozdultak el a helyükről, amikor szelesebbre fordult az idő. Mivel a Kis-Sóstó medrében vannak meredekebb, partosabb tószélek, így a gömbök csak nehezen jutottak ki a mederből, még most is jól látható, hogy a partszéleken torlódtak fel, egymásra halmozódva várják, hogy egy erősebb szél kimozdítsa őket.
Mint Lengyel György tájegység vezető elmondta, napi munkájuk mellett a Kardoskúti Tájegységnél is már a tavaszi programokra készülnek, melyek sorában első lesz a március 3-i vadlúd les a kardoskúti pusztán, de lesz ismét látvány birkanyírás és Tavaszi túra is.
