Sokan csendőrlaktanyaként vagy kollégiumként ismerik a Dózsa György utcában álló, egykor gyönyörű épületet. Kevesen tudják viszont, milyen, szinte már mesebeli történet köthető eredeti tulajdonosához, Gémes Ferenchez, akit egy egykori írás a magyar kenyérnábobként tartott számon. A szegény, nincstelen fiú egyről a kettőre lett milliomos, majd ilyen gyorsan veszítette is el mindenét.
Gémes Ferenc az 1890-es évek második felében érkezett Orosházára, se írni, se olvasni nem tudott. Nem sokkal később a Schweighofer-féle malomban kapott munkát mint molnárlegény, itt tanulta ki a mesterség minden csínját-bínját. Egy tanító, Fürst János a nevében található kilenc betű leírására is megtanította mindössze kilenc zsák búzáért.
A Párizsi Világkiállítás alkalmával aztán Schweighofer Lambert úgy döntött, bemutatja az orosházi kenyeret, amely el is hozta számára az aranyérmet. A siker azonban nagy anyagi áldozattal járt, és a malomtulajdonos a csőd szélére került. Az események után két évvel bérelte ki Gémes Ferenc Schweighofer malmát, ami akkoriban az egyik legnagyobbnak számított a vármegyében.
– Keresett a szállítóktól, keresett a vásárlóktól. Az olajozó neki olajozott, a sütödében neki sült az első lángos és ő vitte haza a vakarcsot. Két év múlva már bérleti ajánlatot mert tenni a gazdának. Kinevették, de újabb két esztendő múltán megvette a malmot sütödéstől. Ekkor már barátok hemzsegték körül. Tanácsot kértek tőle, s ő szívesen veszített kártyán, ha ebből társadalmi vagy üzleti haszna származott. Meg is nősült. És itt is Jókai Aranyemberét kopirozta. Egy szegény cseléd lányát vette el, s az később a nagy Pulitzer-vagyont örökölte – írja Szabó Pál 1937-ben.
1905. június 8-án aztán leégett a malom, melyből szép biztosítási összeget tudott begyűjteni. A régi épület helyére egy három emeletes malmot építtetett. Négy évvel később, 1909. május 2-án ismét tűz ütött ki Gémes Ferenc malmában. Az ezért kapott biztosítási pénzből építtette a Diána-fürdőt és a szecessziós stílusú Gémes-palotát.
– A második tűz után palotát épített, bele akkora konyhát, mint egy táncterem. Szakács, cukrász, kukta főzte az ebédet sokszor ötven vendégnek, néha száznak. Asztali katona szolgált az ebédlőben, inas a dohányzóban, s a billiárdteremben. Az asszony öltözőjében komorna, a szalonjában társalkodónő, a kislányuk mellett nevelőnő. (Egy elszegényedett bárónőt választott ki az asszony erre a feladatra…) Az udvar egyik sarkában autógarázs épült, s ha a soffőr a kocsival „előállott“ mintás futószőnyeget gurítottak a lépcső s a kocsifelhágó közé. És külön szertartás volt a porcellánbaba szépségű kislány és kísérete kocsiraszállása is – hangsúlyozza írásában az egykori Orosházi Friss Újság.
1910-ben élte fénykorát Gémes Ferenc birodalma. Az egykori molnárlegény nagyon ügyelt a lisztőrlésre, még a malomkövet is ő maga választotta ki. A sütödében minden hajnalban ő indította a napot, és mindig övé volt az első lángos. Összesen 57 üzlettel rendelkezett szerte a Magyar Királyságban. Késmárktól Brassóig kizárólag orosházi lisztet volt hajlandó használni. Üzletei körülbelül 500 embernek adtak munkát, emellett neki volt először autója Orosházán. Városát mindig igyekezett pénzzel vagy állatokkal segíteni, gyakran adományozott. Igazi nyugati arisztokrataként élt az akkori nagy faluban.
A fénykor azonban nem tartott sokáig. 1912 júniusában ismét leégett a mai Alföldvíz Zrt. helyén álló nagymalom. A hazai biztosítók ekkor kezdtek el gyanakodni a gazdag malomtulajdonosra, úgy döntöttek nem fizetnek többet Gémes Ferencnek, aki így, egy londoni céget bízott meg a feladattal. A gyújtogatásoknak és a csalásoknak köszönhetően azonban 1913-ban elindították a csődeljárást ellene, ezért úgy döntött, elmenekül. Autójával Bécsbe utazott, ahonnan az eladott jármű árából ment tovább Londonba, hogy felvegye a 120 ezer koronát a malomtűz után.
A biztosító pénzéből ezután Amerikába, Clevelandbe utazott, ahol magyar ismerősök segítségével nyitotta meg a „GEMESY HUNGARIAN BRED” nevű kenyérboltot. A liszt minősége azonban nem volt olyan, mint Orosházán, így a vállalkozás hamar elbukott. Gémes Ferenc pedig 1915-ben hunyt el Clevelandben, ahol a szegények temetőjébe temették. Megmaradt vagyonát felesége, Gémes Etelka örökölte. A Gémes-palota ezután sokáig kézről-kézre járt. Volt csendőrlaktanya, illetve kollégium, majd néhány évvel ezelőtt az önkormányzathoz került, azóta várja az épület az új tulajdonosát.
Gémes Ferenc kenyere is sokáig jelen volt a köztudatban. A tömzsi, felülvágott cipó a legfinomabbnak számított szerte az országban, olyan hungarikumnak számított, mint a szegedi paprika, vagy a makói hagyma. Utoljára pedig 2011-ben a Csizmadia Pékség Guiness rekordjánál találkozhattunk azzal a recepttel, amellyel egykor Gémes Ferenc is dolgozott.
Kiemelt kép: Kacsala István
