Január 21-én vehette át a gokart magyar bajnoki címért járó trófeát a fiatal orosházi autóversenyző, Dominkó Arnold, aki nem kis meglepetésre bejelentette, hogy idén már nem versenyez tovább.
Arnold 2006-ban született Orosházán és mint meséli, édesapja oltotta belé a benzingőz iránti szerelmet. Édesapja, Dominkó Zsolt maga is versenyzett, motorozott, motocrossozott, és szerette volna, ha fia is beleszeret a versenyzésbe, a technikai sportok világába. Főhősünk hatévesen kezdett gokartozni.
– Kezdetben csak szabadidős elfoglaltságként jártunk el apával Kecskemétre gokartozni, versenyszerűen 2013-ban kezdtem foglalkozni a dologgal. Az eleje kissé döcögősen indult, hisz a csapatfőnököm akkoriban még maga is versenyzett és nem tudott annyit foglalkozni velünk, mint kellett volna. 2016-ban igazoltam a Kálmán Motorsporthoz, amely egy győri székhelyű, európai szintű magyar csapat. Itthon végeztem a kondi edzéseket, (crossfitt, kettelbell, stb.) és kijárogattam Váradi Gergőhöz, az Iskola-közbe gokartozni. A jó kardió magában kevés, mert vannak olyan izmok, amelyeket csak vezetés közben lehet megmozgatni – kezdi történetét Dominkó Arnold.
Azt mondják, a gokartozás hasonlít az olvasáshoz, már ami a gyakorlás részét illeti. Minél többet vezet, versenyez az ember annál jobban, magától értetődőbben megy. Arnoldnak tíz év kellett, míg eljutott a magyar bajnoki címig. A vége felé már nagyon sok verseny volt.
– Tavaly brutál sokat versenyeztem. Először is volt hat magyar bajnoki forduló, Kecskeméten, Hajdúhadházon és Ausztriában. Részt vettem a Közép-Kelet-Európai Bajnokságon, amely egy nyílt versenysorozat és nem csak ennek a régiónak a versenyzői szerepelnek benne, volt hogy még Japánból is érkeztek gokartosok. Ez öt fordulóból állt. Legjobb helyezésem negyedik volt, lehetett volna sokkal jobb is. A magyar bajnokságban futamot tudtam nyerni, de teljes versenyhétvégét nem, szerencsére komoly körbeverések voltak az elejében és az összesített eredményem nekem lett a legjobb. Mikor kiderült, hogy magyar bajnok vagyok, részt vettem a portugál és német nyílt bajnokság futamai közül néhányon és elindultam világbajnoki versenyen is. Ez utóbbiakon láttam, hogy az Európai élmezőny vastagon előttünk jár, hiába egyformák a gokartok motorjai – sorolja Arnold.
Főhősünk tizenhét évesen, magyar bajnokként vonul vissza a versenyzéstől. A „miért” kérdésre pofon egyszerű válasz érkezik:
– Az iskola miatt. Hódmezővásárhelyre, a Gregus Máté Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskolába járok. Egy év alatt maximum 250 óra igazolt hiányzás megengedhető, ha ezt meghaladja a mulasztott órák száma, évet kell ismételni. Nekem szeptembertől decemberig összejött 150 óra. Nem szeretnék évet ismételni, így le kell mondanom a versenyzésről – indokol a magyar bajnok gokartos.
Arnold a mezőgazdasági irányt megtartva, egyetemen szeretné folytatni tanulmányait. Ha véletlen nem jönne össze, a családi gazdaságban fog dolgozni. A sporttal egyelőre felhagy, mint mondja még nem talált olyan sportágat, ami illene hozzá és a gokartozáshoz hasonló adrenalint is meg tudná adni.
(A cikkben felhasznált fotókat Dominkó Arnold bocsátotta rendelkezésünkre)
