A statisztikák, de a személyes olvasói visszajelzések is azt mutatják, hogy mi, orosháziak szeretjük más oldalról is megismerni közkedvelt, közismert honfitársainkat. Többen jelezték, hogy régebben szívesen olvasták Staféta című sorozatunkat, illetve, hogy jó lenne esetleg folytatni. Nos, az olvasó kérése számunkra parancs – íme az új staféta első fejezete, melynek főhőse a népszerű „Alidoki”, vagyis dr. Alzubi Ali.
A mindig derűs, halk szavú orvossal annak kapcsán találkoztunk, hogy sebészi, onkológusi kórházi munkája mellett elvállalta a megüresedett 7. sz. háziorvosi körzet betegeinek ellátását is. Beszélgettünk vele múltról, jelenről, hivatásról, családról, sőt még a magyar nyelv szépségeiről is.
Főhősünk 1976-ban Szíriában született és egy kilenctagú családban nőtt fel. Már általános iskolás korában megfogalmazódott benne, hogy orvos szeretne lenni. Mint mondja, ahol felnőtt, az orvosi szakmának nagy megbecsültsége presztízse van és ez is vonzotta őt.
– Hogyan és mikor kerültél Magyarországra?
– Az érettségi után volt egy lehetőségem. Ösztöndíjat kaptam és ennek segítségével kerültem Magyarországra. Egy évig Budapesten tanultam a nyelvet, majd a pécsi Orvostudományi Egyetemen tanultam a szakmát. Magyarul.
– Azt mondják a külföldről érkezettek, hogy a magyar nyelv nagyon nehéz. Számodra milyen volt az első év?
– A magyar nyelv nem nehéz, hanem huszonnyolc év után is azt mondom – megtanulhatatlan. Nem hasonlít semmilyen más nyelvhez a világon. Egyedülálló, sajátos, nagyon erős nyelv. Nem tudom összehasonlítani semmi mással. Az orvosi egyetem egyébként sem egyszerű, de ez még rátett egy lapáttal.
– Mesélj egy kicsit a pécsi, egyetemi évekről.
– Az első két év volt a legnehezebb. Először csak néztem az előadó termekben, hogy mit mondanak a professzorok. Aztán rájöttem, hogy ez így nem fog menni. Vettem egy kis kazettás magnót és felvettem az előadásokat. Délután elkezdtem szavanként lefordítani, megérteni. A nap végére egy előadáson túl is voltam. Ha nehezen is, de elindult a dolog. Második évben az Anatómiai Intézetben voltak anatómia óráink, ahol felfigyelt rám dr. Kovács Magdolna professzor asszony és kérte, hogy maradjak az intézetben demonstrátorként. A második év után döntöttem el, hogy sebész leszek. Az egyetem után Körmendre, az ottani kórházba kerültem három és fél évre. Abban az időben vezették be a rezidens képzést. Ahhoz, hogy valaki szakvizsgát tehessen, ebben kellett részt venni. Ezt a Szegedi Tudományegyetemen végeztem. 2009-ben szakvizsgáztam a budapesti Semmelweis Egyetemen.
– Mi hozott Orosházára?
– A szegedi évek alatt több ismeretséget kötöttem, ott fogalmazódott meg, hogy szeretnék Orosházára jönni. Beadtam a jelentkezésemet. Azóta otthon lettem itt, megszerettem az embereket, megszerettem a várost. Úgy érzem engem is megbecsülnek amit az is mutat, hogy 2017-ben Orosházán, később Békés megyében az év embere lehettem.
– Család?
– Feleségemmel évfolyamtársak voltunk az egyetemen. Egyetemistákként már férj-feleség voltunk. Ő is Orosházán dolgozik, mint Véradó és Labor osztályvezető főorvos. Négy gyermekünk van. A legidősebb szintén csatlakozik az orvosi szakmához, első éves a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. A nagyfiú most kezdte a gimnáziumot, a két kisebb 12 és 10 évesek. Szülőként mindig fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek sportoljanak. A fiúk csatlakoztak az OKKSZK karatés csapatához és mindketten jól szerepelnek a hazai és a nemzetközi versenyeken is. A kisebbik lányom eddig vívott, most a lovaglásra váltott. A lányok most már mindketten versenyszerűen lovagolnak.
– Van-e valami vágyad, valami nagy cél, amit el szeretnél érni?
– Az a vágyam, hogy a gyerekeim tanuljanak és megbecsült tagjai legyenek a közösségnek. Ezt a törekvésemet hol könnyebben, hol nehezebben viselik, de nincs okom panaszra velük kapcsolatban, szépen dolgoznak mindannyian. Ahogy nőnek, egyre inkább látják, hogy a szüleik jól gondolják, jót akarnak nekik.
– Orvosként voltak-e emlékezetes eseteid, amikor nehéz harcot kellett vívni a betegért?
– Volt több is. Szerencsére eddig mindig jól ki tudtam ezekből jönni, de nem részletezném, ez nem olyan, amivel hivalkodni kell. Ez a dolgunk, erre esküdtünk fel.
– Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó orvosnak?
– Empátia, szerénység, alázat.
– Szabadidő, hobbi?
– Kevés szabadidőm van, azt a gyerekeimmel, a családdal töltöm. Ők a hobbim.
– Kinek adod tovább a stafétát?
– A választottam, Busa Péter, a Pet-Bau Kft. vezetője, aki egy remek ember, és sokat segít másokon.
