A legnagyobb fájdalommal, összetört szívvel tudatjuk Orosházával és mindenkivel, aki követte a mi drága, egyetlen kis Bencénk küzdelmét, hogy szeretett unokánk december 21-én… – vannak erre szavak? Talán, ha azt írjuk, hogy angyallá változott és most már szerető édesanyja vigyáz rá odafenn a magasban, akkor elviselhetőbb lesz ez a mérhetetlen üresség és fájdalom.
Az utóbbi hetek a reményről szóltak számunkra. Hittünk a csodában, mert sok-sok ember összefogása bebizonyította, hogy van még emberség, van még segíteni akarás. Az otthon, ami a tűz martaléka lett, újjáépült és készen várta haza Eriket és Bencét. Reméltük, hittük, hogy a sok baj után végre egy új, örömtelibb fejezet kezdődhet el számunkra. Nem így lett. A fájdalmunk leírhatatlan, nem tudjuk, hogyan lesz tovább, nem tudjuk, érdemes-e még felkelni holnap. De azt tudjuk, hogy mérhetetlenül hálásak vagyunk minden segítségért, amit kaptunk, biztos vagyok abban, hogy Bence érezte a felé áradó szeretetet és törődést. Szeretett kis angyalunktól búcsúzunk, Önöktől pedig azt kérjük, most ne keressenek bennünket, ne hívjanak, ne írjanak, tartsák tiszteletben mélységes gyászunkat és gondoljanak ránk együttérző szívvel.
Zsurka család
