Centenáriumi emlékhét zajlik a Kossuth iskolában, az intézmény fennállásának 100. évfordulóját ünneplik. A héten a diákok megismerhetnek az iskolához kapcsolódó történeteket, eseményeket és végül de nem utolsósorban személyeket. Az Innen indultam sorozat keretében tegnap Korom Richárdot ismerhették meg, szerdán pedig Kruzslicz Zsolt mesélte el nekik történetét.
Kruzslicz Zsolt még az 1990-es évek elején érettségizett le az intézményben, az akkori ipari szakmunkásképzőben.
– Teljesen más világ volt még akkor, rengetegen voltunk, de szakmailag megalapozott tudással vágtunk neki a nagybetűs életnek. Így jöhetett az, hogy egy 10 éves vállalkozói pályafutást követően a főiskolai tanulmányaimmal párhuzamosan elkezdtem tanítani – mesélte.
Így már nem kevesebb mint 20 éve áll helyt az oktatói pályán, eddig pedig minden vizsgát sikerült tanítványainak teljesíteniük, többnyire jó eredményekkel. Szobafestőket és főleg építőipari tanulókat oktat, mint mondta az évek során a nagyobb mérföldköveket az oktatási rendszer folyamatos változásai jelentették. Sokszor kellett megfelelniük az új környezetek kihívásainak, a szakképzés átalakításainak, mostanában pedig a digitalizálódó oktatásnak. A 20 év során a Nemzeti Szakképzési Intézet megbízásából is elkezdett dolgozni, szakképzési szakértőként vehetett részt országos szinten tankönyvfejlesztésekben és mérőeszközök fejlesztésében.
Fotók: Horváth Bence 
– A legnagyobb élménynek és egyben eredménynek mégis a vizsgák sikerességét mondanám, amikor bizonyítványt adhatok a tanulóim kezébe úgy, mint ahogy én is megkaptam a 90-es évek elején – árulta el.
A pedagógussal kollégája, K. Tóth István beszélgetett, egészen az általános iskola évekig visszarepülve az időben. Zsolt elmondta, hogy abban az időszakban még nem találta meg önmagát, így utólag tanárként visszagondolva úgy látja, hogy akkor még nem tanították meg őt megfelelően tanulni. Egykori középiskolai osztályfőnöke, Balogh Miklósné Éva néni volt az, aki felismerte, hogy tud ő, ha akar. Mint mondta, valószínűleg keménységét is tőle örökölte, de Éva néni volt az, aki már az első rajzánál látta rajta, hogy képes lehet szakmájára.
Fotók: Horváth Bence 
– Az én tapasztalatom szerint, ha valakinek szakma van a kezében, az nem veszik el. Tud benne dolgozni, el tudja tartani a családját, hasznos része lesz a társadalomnak és nem kallódik el. Én is ezt éltem meg, kaptam egy szakmai bizonyítványt, később tudtam szerezni érettségit, két diplomát, de mellette végig dolgozhattam a szakmámban. Ez alatt végig biztonságban éreztem magam, lévén volt valami a kezemben, amiből el tudom tartani magam – tette hozzá Zsolt.
