A nyártól a másodosztály egyik legjobb balkezes játékosa az Oxxo Energy Orosházi NKC együttesét erősíti. Az élvonalat is megjárt kézilabdázó, Iván Emese gyorsan beilleszkedett új helyén, jól érzi magát a városban. Sérülés miatt nem lehetett ott a pályán a PEAC ellen, hiányát meg is érezte a csapat, de Debrecenben már játékra jelentkezik.
Négyen érkeztek a nyári átigazolási időszakban az NB I/B-s orosházi gárdához, köztük egyértelműen a legnagyobb fogás a jobbátlövő Iván Emese volt. A játékos elmesélte, édesanyja is kézilabdázott, így nem volt kérdés, milyen sportágat választ.
– A nevelőegyesületem a Szigetszentmiklós volt, a középiskolát már Dunaújvárosban végeztem el és itt is játszottam. Az érettségi után is szerettem volna tanulni, így kapóra jött az egri ajánlat. Az Eszterházyval Debre Viktor és Rutka Péter vezetésével junior és NB I/B-s felnőtt bajnokok lettünk – emlékezett vissza Emzi, aki még csak 25 éves, de már komoly rutint szerzett pályafutása során.
Ebben az időszakban jól ment neki a játék, így érkezett az NB I-es Váctól a felkérés, majd fél év után visszatért Egerbe. Később jött az újabb élvonalbeli lehetőség, akkor már Békéscsabáról, ahol két idényt húzott le. Így érkeztünk el a jelenig és az orosházi szerződésig. A kék-fehéreket részben a szerelme miatt is választotta, hiszen a párja az OFKSE korábbi beállója, Döme Szabolcs.
– Természetesen nem csak emiatt fogadtam el a felkérést – szögezte le Emese. – A klub mindig is szimpatikus volt számomra. Nagyon szerettem pályára lépni ellenfélként Orosházán, hajtós, harcos mérkőzéseket játszottunk mindig. Másoktól sem hallottam soha rosszat a klubról, a vezetőségről, ez is nagyon fontos szempont volt a döntésemben – tette hozzá.
Ezt a pozitív légkört hamar megtapasztalta saját bőrén is, hiszen elmondása szerint a csapat nagyon befogadóan állt hozzá. Nevetve mesélte, hogy azon meglepődött, hogy a maga 25 évével ő a harmadik legidősebb játékos a csapatban.
– Az biztos, hogy elég fiatal a társaság, de jól érzem magam, szeretek itt lenni. Nagyon tetszik Morva Zoli mentalitása, végtelen türelmes velünk. Az edzések jól felépítettek, sokat fejlődtünk és úgy hiszem, hogy még fogunk is. Jó együtt dolgozni a lányokkal, segítjük, biztatjuk a másikat. Az biztos, hogy idő kell ahhoz, hogy megszokjuk és érezzük egymást a pályán, tehát nekünk is türelmesnek kell lennünk – fűzte hozzá.
Úgy gondolja, hogy az alapozás jól sikerült, de bosszantja, hogy az utolsó hetekben megsérült. Az első fordulóban a PEAC ellen ugyan átöltözött, a kispadon ott volt, de nem volt bevethető állapotban.
– Nem akartam elhinni, hogy lesérültem, nagyon elkeserített, hogy nem játszhattam. Ugyanakkor tudtam, hogy nem szabad kockáztatni azt, hogy hosszabb ideig essek ki. A vereséget egyértelműen magunknak köszönhetjük, nem ilyen rajtban bíztunk – elevenítette fel a Pécs elleni mérkőzést.
Már szót ejtett a most hétvégi, debreceni bajnokiról is. Elmondta, hogy jó emlékeket őrizhetnek a hajdúsági fiatalokról, hiszen edzőmeccsen már találkozott a két csapat, ami orosházi győzelemmel zárult.
– Akkor jól és ügyesen kézilabdáztunk, mégsem szabad abból az egyetlen találkozóból kiindulni. Nem is volt a debrecenieknél minden meghatározó játékos, szóval alapos felkészülésre van szükség. Emellett fontos, hogy a technikai hibák számát csökkentsük és a támadójátékunkra is ráfér a javulás az első fordulóhoz képest. Én nagyon bízom benne, hogy tudunk javítani és győzni fogunk – tekintett a jövőbe Iván Emese, aki jó eséllyel már a pályán lehet a csapattal a szombati összecsapáson.
