Ők az E-PICture Studio: Bagi Attila és Simon Balázs. Pontosan egyikőjük sem tudná megmagyarázni, hogyan is kerültek a filmes szakma keresett és elismert rétegébe. Nem szereztek diplomát ezen a területen, nem is pesti srácok, akik jó kapcsolatokkal bírtak volna. A két orosházi fiút a szerencse mellett tényleg a szorgalom és az eltökéltség vitte előre. Meg talán az, hogy mertek dupla vagy semmi alapon játszani, és feltettek mindent egy lapra.
Minden az orosházi piactéren kezdődött, Balázs és Attila az extrém sportnak köszönhetően itt ismerte meg egymást. A 2000-es évek elején mindketten itt kerékpároztak, itt szövődött köztük mély barátság, és itt készültek az első videófelvételeik is.
– Volt egy olyan, ceruzaelemről működő fényképezőgépem, amely már videót is tudott rögzíteni 600 pixelben – mesélte Balázs. – Ez a gép volt akkor a csúcs a körünkben. Videókat készítettünk egymásról, magunkról, különféle effekteket próbáltunk ki, emlékszem, még klónoztam is magam. Azokból a videókból egy-egy még ma is megtalálható valahol a YouTube mély bugyraiban.
– Imádtuk ezt csinálni, de aztán az élet másfelé sodort minket. Letettük a bicót is, meg a kamerát is, de a jó kapcsolat megmaradt köztünk, bármilyen távolságba is kerültünk egymástól – vette át a szót Attila. – Balázs elkezdte az egyetemet, én pedig kimentem Angliába. Négy és fél évet dolgoztam kinn, Balázs az utolsó évben csatlakozott hozzám. Az egyik reggel, mikor már a hazajövetelt szerveztük, elkezdtünk arról beszélgetni, mi lenne, ha megvalósítanánk a régi nagy, közös vágyunkat, és filmezésbe fognánk. Ez a vállalkozásötlet annyira felpezsdített, hogy az ebédszünetre már el is költöttem két és fél millió forintot, (aztán még fél év alatt másik kétmilliót, azóta meg már nem is számoljuk, mennyit.) Pedig nem ez volt az eredeti elképzelés, korábban úgy terveztem, hogy az évek során félretett pénzből veszek majd egy lakást Pesten, de ehelyett aztán inkább beletettem a spórolt pénzem az induláshoz szükséges eszközökbe – tette hozzá Attila.
A fiúk 2015-ben hazajöttek, és belevágtak a közös filmezésbe. Nagy volt a szakadék a kinti és az itthoni lét között.
– Az angliai 8-900 ezer forintos havi fizetés után eléggé kolesz fílingű volt az itthoni élet – folytatta Attila. – Igaz, az egyik kezünkben ott volt a drága kamera, vállunkon a sok modern eszköz, de a másikból csak a párizsis zsemle kukucskált ki. Akkoriban megkérdeztem Balázstól, mikor érezné azt, hogy elégedett az anyagi helyzetével. Azt felelte, akkor, ha mindennap úgy tudna egy jó ebédet rendelni munka közben, hogy bele sem rezdül az arca. Hát azt hiszem, ezen már túl vagyunk.
Az E-PICture Studio leginkább corporate filmeket készít, azaz különféle cégek bemutatkozó videóit és reklámfilmjeit alkotja meg. Sok-sok éve jó kapcsolatot ápolnak a Linamarral, de megrendelőik között találunk több autós és telefonos céget, bankot és biztosítót is. A kampányfilmeken kívül eseményvideókat is készítenek, Attila és Balázs együtt végzi a rendezés, felvételkészítés, vágás feladatait. Egyedül a fényelés az, ami csak az Attila feladata. Balázs szerint neki van igazán jó szeme hozzá.
– Egyetértésben dolgozunk, és mindig készek vagyunk a kompromisszumra – mesélte Balázs. – Sok bennünk a közös, például az is, hogy szeretünk fejleszteni. Ha korábban nem volt pénzünk új eszközre, akkor megpróbáltuk mi magunk megalkotni azt. Ilyen volt az a rugós, kameramozgató mellény is, ami annak idején még valósággal hollywoodi eszköznek számított, de azért mi megpróbáltuk megépíteni. Igaz, idő hiányában nem fejeztük be azt sem, mint ahogyan a házi drónunkat sem. Ó, az egy igazi gépszörny volt, hatalmas és erős, hogy elbírja majd a kamerát, de végül aztán mindkettőt megvettük, mert a megrendelést gyorsabban kellett teljesíteni, mint ahogy mi haladtunk a gyártással.
Készítettek a fiúk egyedi súgógépet is, amelyben egyesítették a korábban bérelt gyári gépek minden jó tulajdonságát, sőt, Balázs tervezett és épített egy 6 méteres kameramozgató darut is, amelyet a mai napig használnak. Balázs és Attila azt vallja, az a legnagyobb előnyük a szakmában, hogy folyamatosan fejlesztik és bővítik a technikai feltételeiket. Ha ezt nem tennék meg, hamar lemaradnának. Megtanulták: komoly pénzt csak úgy kereshetnek, ha komoly eszközökkel dolgoznak.
A két fiú ma már tényleg annak él, amit a leginkább szeret. Jó az út, amelyen hét éve együtt járnak.
– Ha azt kérdeznéd, változtatnék-e bármit a vállalkozásunkon vagy az életemen, hát, valószínűleg azt mondanám, nem. Minden úgy jó, ahogy most van. Rengeteg a megkeresésünk, munka mindig van bőven, és mi ezt szeretjük csinálni. Szakmabeli, nagyobb környezetbe kerülve gyakran elcsodálkoznak azon, hogy egyikünk sem járt filmes iskolába. Vagyis jó, én Szegeden egy magániskolában tanultam filmezési alapokat, de azok tényleg csak nagyon alapok voltak – mesélte Attila.
– Minden tudást autodidakta módon szereztünk meg, a YouTube és a Google volt a legfőbb segítségünk. Nem az egyetemi oktatóink vittek be a dolgok sűrűjébe, nem a főiskolán kiépített kapcsolatrendszerünknek köszönhetjük a sikert, hanem…nem is tudjuk minek. Valószínűleg a kitartásnak és a szerencsének. Egyetlenegy szakmabeli ismerősünk volt a fővárosban az E-PICture Studio indulásakor. Amikor egyszer még Orosházán sok-sok éve B. Tóth Ricsivel forgattunk együtt, Budapestről béreltünk technikát. Annak a srácnak volt meg a száma, aki lehozta a szükséges eszközöket. Őt hívtuk fel 2015-ben, hogy most már mi is bekerültünk a képbe. Aztán ebből lett egy újabb ismeretség, egy új megbízás és így tovább – zárta Balázs.
Fotók: Bagi Attila és Simon Balázs gyűjteménye
