A magyar történelem egyik legsötétebb napjaként vonult be az emberek emlékezetébe az, ami 1920. június 4-én történt. A trianoni békediktátum aláírásának 102. évfordulóján idén a Táncsics Mihály Gimnázium aulájában tartottak megemlékezést, majd a résztvevők a Történelmi Emlékparkban egy szál virággal is kifejezhették együttérzésüket.
A Táncsics Mihály Gimnázium előtt gyülekeztek június 4-én a trianoni békediktátum aláírásának 102. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés résztvevői, a kedvezőtlen időjárás miatt azonban a rendezvény a megszokott Történelmi Emlékpark helyett a gimnázium aulájába költözött.
A Himnusz eléneklését majd a vendégek köszöntését követően a Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója, dr. Blahó János mondott emlékező beszédet, melyben hangsúlyozta, napra pontosan 102 évvel ezelőtt Magyarország a történelem egyik legszégyenteljesebb békediktátumát szenvedte el. Nem volt valós tárgyalás, csak torz indokokon alapuló ítélethozatal, gőgös nagyhatalmi érdekek, történelmi és személyes gyűlölet formálta a meghozott döntést.
A tárgyalások során a magyar küldöttség felszólalása is korlátozott volt, Apponyi Albert gróf, a komoly nemzetközi tapasztalatokkal bíró tekintélyes magyar politikus mindössze egyetlen beszéd megtartására kapott lehetőséget, beszéde egyszerre volt vád és védőbeszéd. Az igazgató a megemlékezés során is felidézte Apponyi gróf néhány meghatározó és megrázó mondatát.
Fotók: Horváth Bence
– Önök Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, önök mind kimondták egykori ellenségeiknek, a központi hatalmaknak a bűnösségét és elhatározták, hogy a háború körülményeit a felelősökre hárítják. Legyen így. De akkor azt hiszem, a fokozott megállapításnak a bűnösség fokával arányban kellene eljárni. Az ítélet olyan eljárást tételez fel, melyben a felek egyforma körülmények között meghallgattatnak és egyformán tudják érveiket érvényre juttatni – hangzott el az emlékező beszéd során.
Dr. Blahó János beszédében a békediktátum következményeit is ismertette: Magyarország területéből 6 állam részesedett, köztük Ausztria, mely az Osztrák-Magyar Monarchia domináns nemzeteként hazánkat a vesztes világháborúba sodorta. A nemzet területe 325 411 négyzetkilométerről 93 075 négyzetkilométerre zsugorodott. A szétdarabolás nagyarányúságát mutatja, hogy csak a Romániának adott rész nagyobb volt, mint Magyarország egész területe. 63 vármegyénk közül mindössze 10 maradt meg sértetlenül.
– Számos nagyváros, melynek népessége meghaladta a negyed- vagy félmilliót, határon kívülre került. Több városunkat, falvainkat vágta ketté az új határ. A békediktátum az ország hegyvidékeinek elcsatolásával az ipar fontos feltételétől fosztotta meg az országot, csakúgy, mint a tengertől, a világkereskedelem fontos színterétől való elszakítással. Gazdaságilag és politikailag megszüntettek egy 1000 éves kultúrával rendelkező középhatalmat Európa szívében – tette hozzá dr. Blahó János.
Fotók: Horváth Bence
A beszédet követően emlékműsorral folytatódott a program, melyet Lukács Sándor, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, valamint Udvarhelyi Boglárka énekművész adtak elő a közönségnek. Végül a Szózat eléneklését követően a rendezvény végén a Történelmi Emlékpark felé vették az irányt, ahol az 1920 emlékkőhöz helyezték az emlékezés koszorúját, majd az önkormányzat, az egyházi és városi szervezetek képviselői, a tisztelegni kívánó érdeklődők egy-egy szál virággal emlékeztek.
