Lengyel Tamást és Kitolás című önálló estjét látta vendégül a Petőfi Művelődési Központ kedd este. A népszerű színész ugyanis „apanevelésre” adta a fejét, és saját élményekkel tarkított különleges kurzusát egy igazán szórakoztató önálló est keretében tartja az érdeklődő és kikapcsolódásra vágyó kezdőknek és haladóknak.
Apának lenni nem könnyű. Sőt elképesztően nehéz. Főleg, mert senki nem mondta el, hogyan kell csinálni. Mostanáig! Ebben az apanevelő előadásban szó volt a terhesség különböző fázisairól, a magzattelepátiás kommunikációról, a babakocsi vásárlás traumáiról, levakarhatatlan nőrokonokról, a szabadban szoptatás férfiakra gyakorolt hatásairól, a játszótér szellemeiről és a nagy mennyiségben hallgatott Gryllus Vilmos dalok mentálhigiénés következményeiről. Tamás mindenről elmondta a frankót. A stand up-ra hajazó előadói esten egy percet sem unatkoztunk , sőt nagyon sok helyzetben ismerhettünk magunkra. Az előadás előtt beszélgethettünk egy jót a Comedy Central csatorna hangjával, a Mi kis falunk Gyurijával, Lengyel Tamással.
– Azt mondják, csináld azt, amit szeretsz és soha nem kell dolgoznod. Ez igaz rád?
– Igen. Főleg az utóbbi négy-öt évben, amióta szabadúszó vagyok és amióta lehetőségem van megválogatni, mit csináljak. Szerencsésen alakult a pályám, azáltal, hogy 2014-ben az RTL-nél landoltam a Válótársak sorozatban. Onnan kezdve szerintem nagyszerű dolgokat forgattunk és ez ad egy fajta szabadságot, hisz mellette azt csinálom, amihez kedvem van.
– Voltak jó színházi szerepeid, rendszeresen feltűnsz a rádió kabaréban, sokat tévézel. Melyik a szíved csücske?
– Nincs ilyen. Nem tudok így kategorizálni, hogy az egyiket jobban szeretem, mint a másikat. A filmezést azt azért szeretem, mert sokkal kisebb egységeket kell egyszerre felölelni, megvalósítani, miközben kinyílik egy alternatív valóság. A színházban a legvonzóbb a jelenidejűség, a közvetlen kapcsolat a közönséggel. Ezt az előadói estet is részben ezért csináltam. Novemberben még azt hittem, ez is egy szokványos színházi előadás, mostanra már tudom, hogy teljesen más. Itt van igazán kapcsolat a közönséggel, itt az igazi az interakció.
– Ha már szóba került az előadás. Úgy tudom, teljesen egy véletlenből, egy kapott könyvből indult.
– D.Tóth Kriszta műsorában voltam vendég és a felvétel pont a szülinapomra esett. Tőle kaptam Szily László, Kitolás című könyvét. Pár nap alatt elolvastam és annyira szórakoztató volt, hogy azt gondoltam, ha valamiben kipróbálnám magam. Ebben van némi vallomásosság. Saját magadról is beszélsz, ráadásul egyedül van az ember, minden az előadó vállán nyugszik. Horváth János Antal barátommal először kiválogattuk a könyvből azokat a részeket, amelyeket igazán szórakoztatónak tartottunk, majd elkezdtük kiegészíteni, felturbózni a szövegkönyvet a saját sztorijainkkal és személyes élményeinkkel. Merthogy időközben nálunk megszületett Vince, János pedig szintén fiús apuka, egy másfél éves kisgyerekkel. János megírta az egészet a Szily könyvet használva sorvezetőnek és erre rájött még a két Dani, Beke és Praznovszky, akik a prezentációs humorra figyeltek és néha a szövegben is gurítottak egyet-egyet. Elsőre 130 perc lett. Ki kellett dobni legalább a felét és ennek inkább azok a részek estek áldozatul, ahol kisebb volt a személyes kötődés, így a mostani, „végső” verzióban, kb. 40 százalék a könyv.
– Ez az önálló esttel történő országjárás sok távolléttel jár. Hogyan tolerálja a családod?
– Jól. Egyébként igyekszem a lehető legtöbb időt velük tölteni. Nagyszerű feleségem van, aki úgy gondolkodik, hogy a családi boldogság fontos része, hogy én jól érezzem magam.
– Gyakorló apaként mennyit tanultál a könyvből, illetve mennyire vagy topon apaként?
– Amikor elolvastam, már a hatodik hónapban voltunk. Túl voltunk a szagmizérián, a névválasztáson, az első ultrahangokon. Most kezdődik majd a játszóterezés, Én még nem voltam lenn a gyerekkel, de a párom már mesélte, hogy pont azokkal a karakterekkel találkozik, akiket említek az előadásban. Mi mindent, végigjártunk, mindenkit meghallgattunk, minden tanácsot igyekeztünk megfogadni, majd egyszer csak azt se tudtuk, hol áll a fejünk, így most távolságot tartunk minden könyvtől, jó szándékú tanácstól és minden tanfolyamtól. Amúgy azt hiszem, jól megy.
– Mennyire szereted, mennyire a „te gyereked” ez az előadás?
– Teljes mértékben, bár vért izzadtam, amíg megtanultam ezt az 55 oldalt. Minden más tevékenységgel le kellett állnom ez alatt. Abbahagytam a kondizást, azután a közösségi életet, majd elkezdtem mindenféle agyserkentőket szedni. Az első pár előadás azért nem volt olyan, mint szerettem volna, mert szó szerint akartam visszamondani a megtanult szöveget és például nem mondani az év helyett esztendőt. Egy görcs voltam ettől. Aztán elengedtem ezt, egy kicsit lazábbra vettem és jobban is működik.
– Akik szeretik a humoros műfajokat, azok számára az orgánumod összeforrt a Comedy Central csatornával. Hogyan akadtatok egymásra?
– Én nagyon szerencsés vagyok a pályámon. Már egész fiatalon olyan emberekkel voltam együtt, akik mostanra nagy karriert futottak be. Ilyen például Litkai Gergő, aki csoporttársam volt. Amikor a Comedy Central úgy döntött, hogy eljön Magyarországra is, akkor a Gergő már üzemeltette a Dumaszínházat és őt kérték fel programigazgatónak. Volt egy válogatás, hogy ki legyen a csatorna hangja, amire a Gergő azt mondta, én is menjek el. Kiválasztottak és már tizenharmadik éve ott vagyok.
– Kialakult ez a félig stand up önálló ested. Van-e valami másik téma, amiből hasonlót szeretnél létrehozni, vagy ehhez újra kell egy könyv?
– Van…
