- hirdetés -

Szentesen kezdte a tanítást, Tanárok kedvenc pillanatai sorozatunk következő részének főszereplője, Madarász Ildikó. Lányai születését követően viszont, 6 évvel ezelőtt a Kossuth Lajos Technikumban folytatta pályáját, mely során sokakkal megszerettette a magyar, történelem és művészettörténet tantárgyakat. Olyan is előfordult korábban, hogy ezt egy osztályánál a rendszeres galériába járással sikerült elérnie.

– A tanári elhívatás nálam is úgy alakult ki, mint sok más kollégámnál, hogy volt számomra egy meghatározó tanári minta. Ő az általános iskolai osztályfőnököm, Gáspár Pálné volt, szigorú, de igazságos személyiség. Orosházára egy hosszabb vargabetűs időszak után kerültem vissza, ugyanis előtte 10 évet töltöttem Szentesen a Zsoldos Ferenc Technikumban, ugyanúgy magyar-történelem tanárként. Amikor a lányaim megszülettek és már nehéz lett volna bejárni Szentesre, a Kossuth Lajos Technikumba nyílt lehetőség arra, hogy folytassam a tanári pályámat. Ez 6 éve történt – mesélte Madarász Ildikó.

Véleménye szerint a legtöbb pedagógus életében az igazi érdekességek pályájuk első éveiben történnek, ez alól pedig ő maga sem volt kivétel. Egyből a létező legkeményebb fiúosztályt kapta meg, heti 9 órában. Kőművesnek, festőnek készülő diákokkal kellett zöldágra vergődni a magyart, a történelmet és a művészettörténetet legalább elfogadtatni velük. Mint mondta, két lehetősége volt: vagy elsírja magát és kiszalad a teremből vagy kezd valamit a fiúkkal.

Szentesi osztályát annak idején egy galéria segítségével „szelídítette meg” (Fotó: Horváth Bence)

Szentesi osztályát egy galéria segítségével szelídítette meg

– A megoldást a helyi galéria jelentette. Péntekenként az utolsó óránk művészettörténet volt, így amikor kiállítás volt a galérián, elmentünk oda a fiúkkal. Megmondtam nekik, hogy mivel ott van a közelben a buszállomás, csak azt a fél órát bírják ki, amíg megtekintjük a műveket és utána nyugodtan indulhatnak haza. Itt azonban egy nagyon kellemes meglepetés ért.

Ezek a válogatott rosszfiúk ugyanis gyönyörű szépen végignézték a modern képektől kezdve egészen a naiv festőkig mindent, állandóan kérdeztek, érdeklődtek a galériás nénitől. Ő pedig, amikor már a sokadik alkalommal jártunk ott, megjegyezte nekem, hogy ugyan addig csak rosszat hallott a Zsoldosról, erre itt vannak ezek a fiúk, akik olyan tündériek, ezért ő teljesen meg van lepve – árulta el.

A magyar irodalommal vagy a történelemmel egy hozzáállást, erkölcsi példát, gondolkodásmódot vagy éppen értékszemléletet igyekszik átadni. Leginkább ugyanis ez az, ami a gyerekeknek átjön, nem pedig a száraz szövegek. Általában érettségizős osztályokat tanít, de vannak szakmunkás csoportjai is. Évek múltán pedig nagyon jóleső érzés számára, amikor a tanítványok felidézik neki, hogy amit akkor esetleg még kevésbé értettek meg, azt most már igen.

Bármikor szívesen találkozik a korábbi tanítványokkal – kivéve persze a sürgősségin és igazoltatásnál

Szívesen idézi fel, amikor találkozik a korábbi tanítványokkal. Ez egyébként is egy fontos, visszatérő momentum az életében, igyekszik akivel csak lehet tartani a kapcsolatot.
– Egy kedves tanítványom, aki azóta már felkerült Pestre és saját vállalkozása van, ő Messengeren írta nekem a következőt: Tudja tanárnő, nekem annak idején nem Ön volt a kedvenc tanárom, de most már tudom mire tanított minket, hogy merjünk gondolkodni. Őt egyébként annak idején úgy neveztem, hogy az „udvari zöldségesem”, mert ő szállította nekem 4 éven keresztül a legjobb aranyköpéseket.

Szívesen találkozik és beszélget egykori tanítványaival. Kivéve persze a sürgősségin és igazoltatásnál (Fotó: Horváth Bence)

A Kossuth iskolából is akármelyik már korábban elballagó diákommal találkozunk, mindig szívesen meghallgatom őket. Mindig megkérdezem őket, hogy hová, merre jutottak, ki az akit esetleg messzebb sodort az élet – idézte fel.
Van köztük, aki éppen főiskolát végez, a szakdolgozatát írja és az idegenforgalmi ágazatban, a szállodaiparban vannak távolabbi tervei. Olyan egykori diákja is akadt, aki éppen abba a városba ment katonának, ahol ő tanított korábban.

S előfordul, hogy hétköznapi helyzetben találkozik korábbi diákjaival.
– Egyszer rosszul léptem és kiment a bokám, éppen egykori tanítványom volt, aki ellátott a sürgősségin. Szerencsére olyan még nem fordult elő, hogy volt rendész szakos tanítványom bírságolt volna meg – tette hozzá nevetve.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.