Szegény, kubikus család gyermekeként Endrődön született 1929-ben. Gyerekéveit szülőfalujában töltötte, ott járt iskolába. Szolnokon kezdte meg középiskolai tanulmányait népi kollégistaként, majd később az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett.
1950-től 1955-ig hivatásos katonai szolgálatot teljesített. Leszerelése után az orosházi Gépállomáson dolgozott traktorosként. Napi tizenkét órát dolgozott éjjel-nappal. Eközben beiratkozott az Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki karára, ahol 1963-ban gépészmérnöki diplomát szerzett.
Ezt követően az Orosházi Üveggyár mérnöke lett, ahol 1971-ig dolgozott a kemencecsoport vezetőjeként. Ezután mérnök-tanárként tanított az Orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban 1989-ban történt nyugdíjazásáig. Közben megszerezte a pedagógiai végzettséget.
Nyugdíjazása után teljesült egyik álma: leselejtezett esztergagépeket vett, melyeket sok munkával felújított és egy kis esztergályos műhelyt alakított ki. Az általa készített munkadarabokat, mint minden mást, nagyon pontosan, nagy hozzáértéssel készítette el, az olyan ember gondosságával, mint akinek a munkája igazán örömet okoz. Nyugdíjas éveiben aktívan kertészkedett is, tagja volt az orosházi Kertbarátok körének.
1950-ben kötött házasságot feleségével, és éltek együtt 71 évig tartó boldog éveket. Életét az egy gyermekkel, majd unokákkal gyarapodó család tette teljessé. Minden szabadidejét, majd nyugdíjas idejének nagy részét a családdal, az unokákkal való foglalatosságnak szentelte. Az irántuk tanúsított szeretet nem maradt viszonzatlanul, példaképükként tekintenek nagyapjukra, követendőnek tartják azt a tartalmas, szeretetteljes életet, amit megtestesített számukra.
Szujó Vince olyan ember volt, aki nagyon szerette az életet, minden érdekelte, bármit csinált, azt úgy tette, hogy előtte ismereteket szerzett, olvasott, tájékozódott, kérdezett másoktól, és örömet lelt a cselekvésben, a végrehajtásban.
Mérnök-tanárként nyitott volt az újra, az elsők között volt, aki a számítógép, a CNC vezérlésű szerszámgép kezelését elsajátította és tanította a fiataloknak. Számos diákja szerepelt sikeresen az országos versenyeken, és lett szakmáját szerető szakember.
A gimnázium Táncsics-díjjal ismerte el szakmai teljesítményét, emberi nagyságát.
Munkatársai, ismerősei, tanítványai tisztelték tudásáért, szorgalmáért, odaadó munkájáért, mindenki iránt tanúsított szeretetéért, emberségéért. Nevükben is kívánom, hogy nyugodj békében!
Szilasi H. Tibor
Kiemelt kép: pixabay
