Őszi daloskönyvvel és gyermekkoncertekkel várta az érdeklődőket november 23-án Gryllus Vilmos a Petőfi Művelődési Központban. A zeneszerző két időpontban is játszott az érdeklődőknek.
Izgatott gyermekek töltötték meg november 23-án délelőtt a Petőfi Művelődési Központ színháztermét, amikor is két időpontban Gryllus Vilmos lépett fel. A kétszeres Kossuth-díjas művész életében már korán meghatározóvá vált a zenei pálya iránti érdeklődés, hiszen nagyapja csellista volt, édesanyja pedig zongoristának készült, a szülei mindketten énekeltek kórusban is.
– Ennek én magam is a részese voltam már kiskoromtól kezdve, jártam is a Kodály-féle zenei általánosba, később mégis kerülőúton lettem zenész, hiszen a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szereztem diplomát. Közben megalapítottuk a Kaláka Együttest, amit nagyon szerettem csinálni, jó volt a fogadtatása is.
De volt olyan 15 év az életemben, amikor nem a Kaláka Együttessel muzsikáltam, hanem Levente Péterrel társultam, aki akkoriban Móka Mikiként szerepelt a televízióban és alkottunk egy olyan duót, ami 15 éven keresztül tevékenykedett, akkoriban kezdtem el kimondottan a gyerekek számára is komponálni – mesélte.
Elmondta, igyekszik mindig olyan dalokat írni, amit a gyermekek nem csak szeretnek, de el is tudnak énekelni és amelyek a zenei anyanyelvi nevelést is szolgálják. A Kaláka Együtteshez is visszatért, velük is gyakran koncertezik vagy készít lemezeket, de ha gyermekeknek muzsikál, akkor egyedül játszik. Többféle előadást tart nekik, melyeknek a lényege, hogy a műsor és a dalok előrehaladtával közösen énekeljenek.
Fotók: Horváth Bence 
– Ilyenkor mindig megpendítem a közönségnek, hogy azért jöttem hozzátok, hogy énekeljek nektek, illetve ha szeretnétek, akkor veletek. Ez akkor is működik, ha előtte nem ismerik az adott dalt, hiszen próbálok olyan helyzeteket teremteni, hogy szívesen csatlakozzanak hozzá, annál pedig nincs is szebb, amikor egy gyermek magától énekel – árulta el.
Egyik legfontosabb emléke éppen Orosházához kötődik, hiszen városunkban lépett fel először egyedül gyermekközönség előtt. Ez 41 évvel ezelőtt, 1980 őszén történt, melyet nagyon szívesen idézett fel újra.
– Akkor beszéltük meg Péterrel, hogy megpróbáljuk közösen. Én hozom a zenét, ő a játékot, Döbröntey Ildikó pedig a mesét és a mi hármas egységünkből születnek a darabok. Péter viszont ekkor azt mondta, hogy menjek fel a színpadra és olyan 8 percig játsszak valamit egyedül, ő addig figyel és ha elakadok, jön és kisegít. Nem mondom, hogy egyszerű első lépések voltak, az a 8 perc is hosszúnak tűnt, de aztán szépen alakult és azóta is szívesen jövök vissza ide – tette hozzá.
