„Nagy váltás Milánó után Orosháza, de ha szerelmes vagy, akkor bármit megteszel azért, hogy a kedveseddel lehess.” Így tartja Oscar Gugliotta, aki bő egy hónapja telepakolta bőröndjét, otthagyta az olasz nagyvárost, és megkezdte új életét itt, ebben a szűk harmincezer lakost számláló Békés megyei kisvárosban.
– Engem ide köt a munkám –kezdte menyasszonya, Szöllősi Ágnes, Orosháza futónagykövete, aki már több mint 15 éve dolgozik az egyik helyi nagyvállalatnál. – Egyszer régen én költöztem ki hozzá Olaszországba, most ő jött hozzám. A mi ismeretségünk nagyon régre nyúlik vissza, 16 évvel ezelőtt Lignano Sabbiadoróban találkoztunk először egy röplabdameccsen. Megláttuk egymást, és pár perc múlva már beszélgettünk is. Három évig tartott a kapcsolatunk, de a szakítás után is tudtunk egymásról. Aztán másfél éve, mikor kimentem csavarogni Milánóba, Oscar meglátott rólam egy képet az Instán, és megkért, hogy találkozzunk. Nem akartam komoly kapcsolatot, úgy éreztem, nem fér bele az életembe. De aztán idén nyáron, miután újra együtt töltöttünk egy kis időt, másképp döntöttem. Aztán augusztusban már meg is kérte a kezem a közös nyaralásunkon, Szardínián.
– Az egy vicces jelenet volt…Mármint akkor nem, csak így visszagondolva – vette át a szót Oscar, aki főként angolul, néha pedig olaszul kommunikál szerelmével. A magyarja is kezd alakulni, heti három alkalommal jár nyelvtanárhoz a siker érdekében. – Szóval mikor megkérdeztem Ágit, hozzám jön-e feleségül, ő magyarul válaszolt, és csak azt ismételgette, hogy „nem hiszem el”,”nem hiszem el”. Én ebből persze csak annyit értettem, hogy „nem”, „nem”, „nem”, így aztán eléggé elkeseredtem, mire aztán – nagy nehezen – végre kiderült, hogy ez a „nem” valójában „igen”.
Oscar jól érzi magát Orosházán. Szépnek tartja a várost, bár néhány dolog azért hiányzik neki Milánóból. De azt mondja, hiába élne az olasz nagyvárosban, ha nincs mellette Ági, akkor nem lehet teljes az élete. Rengeteg tervük van, közösen építik a jövőt.
– A könyvtárban olasz nyelvet oktatok, jelenleg hárman járnak hozzám órára – meséli Oscar. – Az olasz mellett a spanyolt is anyanyelvi szinten beszélem, a Dominikai Köztársaságban születtem, később kerültem Olaszországba, amikor örökbe fogadtak. Szívesen tanítanék iskolában is, de sajnos nincs pedagógusi végzettségem, úgyhogy egyelőre maradnak a magánórák. Rendszeresen járok edzőterembe, nagyon fontos számomra a mozgás már gyerekkorom óta. A kosárlabdában elértem a felső határt, a Virtus Bologna játékosa voltam, az EuroCupban játszottam, barátom volt Kobe Bryant. Aztán jöttek a sérülések, úgyhogy átkerültem másodosztályba, most pedig már csak hobbiszinten játszom. Heti háromszor átjárok Hódmezővásárhelyre kosarazni, de nagyon örülnék, ha Orosházán is többen megszeretnék ezt a sportágat.
Oscar szívesen tanítaná az orosházi gyerekeket nemcsak az olasz nyelvre, hanem kosarazni is. Olaszországban már szerzett tapasztalatokat e téren, sőt, kedvesével úgy gondolják, külön előnyt jelentene az olasz nyelvű edzések tartása.
– Kettő az egyben – vette át a szót Ági. – Az osztály egyik fele azért élvezné az órát, mert olaszul tanulhat, a másik meg azért, mert kosarazhat. Szerintem jól hangzik. Oscar egyébként személyi edző, masszázsterapeuta és gyógytornász is mindezeken túl. Olaszországban orvosok mellett dolgozott, műtétek után segített a páciensek rehabilitálásában. Ezt a tudását edzőként is alkalmazza. A keddi és csütörtöki ingyenes főtéri edzéseimen ma már ő is ott van, és segít a gyakorlatok helyes kivitelezésében, majd utána a szabályos nyújtásban. Mindenkihez hozzáértően nyúl, személyre szabja a feladatokat. Nagyon sokat tanulok tőle.
A jegyespár tele van tervekkel. Bár Oscar azt mondja, nem célja, hogy nagyot alkosson, inkább csak az a vágya, hogy beilleszkedjen az itteni környezetbe. Reméli, nyelvtanárként és edzőként is adhat majd valami újat és hasznosat az itt élőknek.
Orosházán keresi a boldogságot, hisz itt van a szerelme, és decemberben itt tartják az esküvőjüket is. Most még csak szűk családi körben mondják ki az igent, de jövő nyárra egy nagyobb egyházi szertartást és egy igazi magyar lagzit is terveznek. Aztán pedig…jöhetnek a gyerekek!
Fotók: Horváth Bence
