Dr. Hudák Jánost régi-új oldaláról ismerhettük meg vasárnap este. A belgyógyász-gasztroenterológus főorvos, címzetes egyetemi docens gitárral a kezében, a StopBand zenekar tagjaként állt a Szarvasi Vízi Színház színpadára.
A StopBand Emlékzenekart a házigazda, Bődi János, a Szarvas Város Barátainak Köre elnöke konferálta fel. Beszédében egy kis humornak is jutott hely, azt mondta, a Covidtól azért volt óvva a zenekar, mert tagjai közt tudhatja dr. Hudák Jánost, vagyis Dokit.
Városunk belgyógyásza ritmusgitárral a kezében állt színpadra. Közel 30 nóta hangzott el az este alatt, a zenészek bő két órán át folyamatosan játszottak. Az ingyenes koncertre nagyon sokan kilátogattak, a székek nagy része gazdára talált, de olyanok is akadtak, akik nem tudtak a helyükön maradni, és táncra perdültek a lépcsőfeljárón.
Rolling Stones, Beatles, Deep Purple, Black Sabbath, Lynyrd Skynyrd, Creedence Clearwater Revival, Illés és P. Mobil dalok is szerepeltek a repertoárban. Mint megtudtuk, Doki számára nem új hobbi a zenélés. Dr. Hudák János gimnáziumi évei alatt is aktívan játszott, azután életében a tanulás, majd a munka került előtérbe, és letette hangszerét. Aztán jött egy fordulat, és visszatalált a gitározáshoz, mely igazi kikapcsolódást nyújt a számára.
– Öt évvel ezelőtt az egykori, még élő zenészek megkapták a Szarvas Város Közművelődéséért kitüntetést, köztük én is. Akkor egy baráti beszélgetésen merült fel a közös zenélés ötlete. Máté Endre összeszedte a csapatot, és megalakítottuk az emlékzenekart. Egy kivétellel már jó ideje senki sem zenélt közülünk, úgyhogy fel kellett elevenítenünk a közel ötvenéves emlékeket. Előszedtük a régi dalokat és persze újakat is kerestünk melléjük. Aztán egyszer egy próbánkon azt mondta az egyik vendégünk: „Gyerekek! Ez piszok jó! Fel kell lépnetek!”
Ez meg is történt, idén már harmadjára állt a StopBand a Szarvasi Vízi Színház színpadára, közel ezer ember elé.
– A közönség tapsa visszahozza az ifjúságunkat, azokat az időket, mikor még tömegek csápoltak a koncertjeinken. Én azt mondom, ha nem zenélnénk, talán néhányan már nem is élnénk. Akinek nincs igazi hobbija, az elvész a mai világban. Ha megszólal a hangszerem, egyszerűen kikapcsolok. Megszűnik a külvilág, és nem is tudom, ki vagyok – tette hozzá.
A vasárnapi vízi színházi koncert valódi örömzenélésnek bizonyult. Átélve ezt az élményt, azt mondhatom: De jó, hogy nem csak a próbateremben hangzottak el ezek a dalok! Így a zenészeken kívül a közönségnek is jutott a kulturális élményből.
