A harmincöt kilós, tizenkét éves kislány ötszázhatvan kilós lován ülve sorra ugorja az akadályokat. Legutóbb Kecskeméten a huszonnyolc versenyző közül ő bizonyult a legjobbnak, pedig vetélytársai között felnőttek is akadtak. Tehetséges diákokat bemutató sorozatunkban ezen a héten Szabó Virágot, az Eötvös katolikus iskola kiválóságát ismerhetik meg olvasóink.
A 6. osztályos Virág eddig minden évben kitűnő tanuló volt. Erőssége a német, ebből a tárgyból területi versenyen harmadikként is végzett már. Erre is nagyon büszke, de már a beszélgetésünk második percében átterelte a szót életének legfontosabb és legmeghatározóbb részére, a lovaglásra.
– Óvodás koromban Békés megyei bajnok lettem lovastornában, most pedig ezen a kecskeméti versenyen 105 centiméteren az első díjat hoztam el. Nagyon sokat tanultam a lovamtól. Részemről ez szerelem volt első látásra, és ő is az első perctől kezdve ragaszkodott hozzám. Chaccari Z már 13 éves. A lovam korábban egy híres versenyzőé, a nemzetközi szinten is elismert Hugyecz Marianné, majd később a szintén nagyon sikeres Ifj. Tóth Lászlóé volt, velük 150 cm-es versenyszámokban is indult és ért el kiváló eredményeket. Ők igazán magasra tették a mércét – mesélte Virág.
Azt gondolnám, egy ilyen tapasztalt ló mellett Virágnak igen könnyű dolga van. Édesanyja, Szabó-Szilvásy Mónika azonban kiábrándít ebből a tévhitből.
A ló nem vállalja a veszélyt
– Nem olyan egyszerű egy rendkívül képzett, jól felversenyzett lovon lovagolni. Chaccari Z pontosan tudja, Virág hol és mit hibázik. Ha ő elvéti a távolságot, és az ugrás túl veszélyes lenne mindkettőjük számára, a ló azt nem vállalja el. Chaccari Z egy profi módon belovagolt ló, hatalmas rutinnal és versenytapasztalattal, és Virág fejlődéséhez épp erre van szükség. Nagyon sok munka, gyakorlás és kitartás van mögöttük, jól összecsiszolódtak, úgy tűnik, ló és lovasa egymásra talált. Van még bőven hová fejlődni, rutint és tapasztalatot szerezni, de nem rohanunk sehova, hisz még csak tizenkét éves. A lovaglás, nagyon összetett sport, hiszen itt egy élő, gondolkodó lénnyel együtt, összhangban kell cselekedni, és két ugrás között a másodperc töredéke alatt kell a lovasnak dönteni és cselekedni – fogalmazott az édesanya.
Virágot hároméves kora óta „nem lehet leszedni” a lóról. Egy családi élménnyel indult a történet, majd a kislány a Tótkomlósi Lovastúra Egyesület színeiben, Füredi Tünde szárnyai alatt lovastornázott előbb az óvodai, később az iskolai csapatban. Ezt követően Csontos Dominika mellett sajátította el a díjugratás alapjait, tavaly szeptemberben pedig a Mezőhegyesi Ménesbirtok KHSE versenyzője lett.
Tökéletes versenyzés után is képes hibát találni
– Nagyon sokat köszönhetünk Virág jelenlegi edzőjének, Jován Richárdnak – folytatta az édesanyja. – Nemcsak technikailag, hanem fejben és lélekben is gyakran összerakja Virágot, és segít neki átlendülni a krízishelyzeteken. Virág ugyanis olyan kislány, aki egy hibátlan pálya után is képes arról beszélni, mit lehetett volna még jobban csinálni. Ilyenkor előfordul, hogy én és az édesapja már kevesek vagyunk, de Richárd mindig ott van, és ő képes kezelni ezeket a helyzeteket.
Virág a család saját tanyáján és a mezőhegyesi pályán edz. Mindennap megy. Mihelyst vége a sulinak, ott van, és estig haza sem tér.
– A hét hat napján lovagolok, ebből két alkalommal van ugróedzésem, a vasárnapom pedig pihenőnap. Ez napi három-négy órás elfoglaltság, és a tanulás csak ezután következik – mesélte a kislány. – De az iskola támogat engem ebben, és én is igyekszem nagyon jól tanulni. Általában kéthetente vannak versenyek Kecskeméten, Kiskunhalason, ezek többnapos, országos szintű megmérettetések. Gyakran már csütörtök délután elindulunk, és előfordul, hogy csak vasárnap este érünk haza. De sokat tanulok az autóban, anyukám is gyakran segít, felolvas nekem, vagy együtt memorizáljuk, gyakoroljuk, amit éppen kell. Eddig még sosem volt gond a jegyeimmel. A hat év alatt mindig kitűnő voltam.
Ők leginkább azért izgulnak, hogy ne érje baleset
A szülőktől sem kevés áldozat és energia mindez, de édesanyja azt mondja, nekik az a legfontosabb, hogy Virág kiteljesedhessen.
– A lovaglás most már velünk marad, bármennyire is tiltakoztunk ellene az édesapjával. Meg kellett tanulnunk kezelni a féltésünket, úrrá kell lennünk a félelmünkön, melyet érzünk, miközben ő az 560 kilós lovával ugrik – folytatta édesanyja.
– Nagyon örülünk a sikereinek, de azért tudjuk, hogy ez nem egy veszélytelen sport. A pálya szélén állva szülőként természetesen izgulsz a jó teljesítményért is, de leginkább csak azt kívánod, hogy balesetmentesen menjen végig az akadályokon – tette hozzá Mónika.
Chaccari Z-ről Virág még egyszer sem esett le, bár a kecskeméti versenyen az ugrás utáni leérkezéskor megbotlott a ló, így majdnem együtt borultak. A hatodikos kislány azt mondja, most a lovaglás a legfontosabb az életében, ez az, amit a legszívesebben csinál. De azért van egy B verziója is a jövőjét illetően, a későbbiekben ugyanis lehet, megpróbálkozik majd az állam- és jogtudományi egyetemmel, vagy agrármérnők édesapja nyomdokaiba lépve a családi vállalkozásuk oszlopos tagja lesz. De hol van az még! Virág előbb még azt várja, hogy két év múlva felvegyék a Táncsics gimnáziumba.
