A történelemben egyetlen ilyen gyászos és tragikus esemény nem történt, mint Trianon

A magyar történelem egyik legsötétebb napjaként vonult be az emberek emlékezetébe, ami 1920. június 4-én történt. A trianoni békediktátum aláírásának 101-ik évfordulóján a Táncsics Mihály Gimnázium előtti Történelmi Emlékparkban tartottak megemlékezést, a résztvevők egy szál virággal fejezhették ki együttérzésüket.

A magyar himnusszal, majd a vendégek köszöntésével vette kezdetét a trianoni békediktátum aláírásának napja alkalmából rendezett megemlékezés. Ezt követően dr. Varga István ügyvéd, korábbi országgyűlési képviselő mondott emlékező beszédet, aki a szózat következő két sorát idézte fel: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért”. Mert ebben a két sorban benne van minden, ami a magyar történelem 1100 évében megtörtént, köztük Muhi, Mohács, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, az 1956. október 23-án történt események, pont úgy ahogy Trianon is.

– Gyopároson annak idején nagyapáink, dédapáink 1156 fát ültettek az I. világháborúban elesett orosházi hősök emlékére. És igen az az 1156 orosházi, akik az I. világháború éveit végigharcolták és életüket adták a hazáért, nem rajtuk múlott, hogy a gyalázatos trianoni békeszerződés bekövetkezett. Hisz mindenki tudja, hogy sem az európai, sem a világtörténelemben egyetlen ilyen gyászos, tragikus nem történt, mint hogy az 1100 éves Magyarországot teljesen igazságtalanul, rablóbékeként megcsonkították.

Egyetlen ország sem veszítette el úgy a területeit és 3,5 millió magyarját, mint ahogyan mi elveszítettük egy olyan világháború után, melyben a Kárpátokat végig apáink, nagyapáink, dédapáink őrizték. A trianoni szerződés után nem volt Magyarországon olyan politikai erő, mely ne akarta volna az igazságtalan döntést mindenáron, lehetőleg békés úton megváltoztatni. Később Antall József volt az, aki 1991-ben egy híres beszédében azt mondta, hogy lélekben és érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni – mondta beszédében dr. Varga István.

Hozzátette, fontos, hogy továbbra is érezzék a háború dúlta vidékek megszomorítottjai, hogy a gazdag és erős magyar nemzetet velük együtt álmodhatjuk, Szent István álmában ők is benne vannak. Mert az álmoknak nem lehet határt szabni. Ezt követően az Eötvös József Katolikus Általános Iskola és Óvoda diákjai és pedagógusai mutatták be a közönségnek az idei megemlékezés alkalmából készült műsort, melyet Tóthné Somogyi Mária pedagógus állított össze.

– Magyarország elveszítette területeinek kétharmadát, köztük a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt vagy a vértanúk városát, Aradot. Hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, béklyókat raktak dolgos két kezükre. Június 4-én, 10 órakor a fővárosban is megkondultak a harangok. Hiszen temetés volt ez a nap, egy hatalmas, gyönyörű országé és egy éppen magára eszmélő büszke nemzeté – hangzott el a műsorban.

A műsort követően az emlékezés virágait helyezték el a résztvevők, először a szereplők, majd az önkormányzat, az egyházi és városi intézmények, szervezetek képviselői, valamint a tisztelegni kívánó érdeklődők az 1920-as évet szimbolizáló emlékkőnél. A rendezvény végül a szózat eléneklésével zárult.