Orosháza iskoláinak kiválóságait bemutató sorozatunkban ezúttal Skorka Johannát, a Czina Sándor Tagintézmény 8. osztályos tanulóját ismerhetik meg olvasóink.
Johanna számára családi örökség a jó futótechnika. Édesapja, Skorka Csaba is remek sprinter volt egykoron. A szülők azt hitték, Johanna bátyja lesz majd az, aki továbbviszi a sport szeretetét, de nem így lett. Ő csak egyszer vett részt megyei futóversenyen, Johanna viszont már nagyon sok alkalommal, és legtöbbször győzedelmeskedett is a területi és a megyei fordulókon. 800 méteren a 2018/19-es tanévben országos második lett.
– A legtöbb érmemet 800, 1500 és 1600 méteren szereztem. Mellette 100 méterből, kislabdadobásból és távolugrásból is vannak szép eredményeim. Igazából minden az óvodában kezdődött, már állítólag ott feltűnt az óvó néniknek, hogy nagyon gyors vagyok, a fogócskában ugyanis soha senki nem tudott utol térni. Első osztályban Debreczenyi-Gombkötő Erika vitt először versenyre, majd Sárosi Gergő lett a testnevelőtanárom, akinek segítségével szintén sok aranyérmet nyerhettem – mesélte.
Johanna édesanyja, Birkás Gyöngyi hozzátette, Johannának kiskorában edzésekre sem volt szüksége. Csak odaállt, lefutotta a távot, és így is első lett. Hiába volt jóval alacsonyabb kortársainál, mindig messze előttük járt a pályán. A kis tökmag már az első métereken nagyon sokat rávert a többiekre úgy, hogy sosem fáradt el. Előfordult, hogy Bogárzón Johi már a célban volt, mire a többiek az utolsó kanyarhoz értek.
„Az is ugyanolyan fontos, hogy higgy magadban”
– A futás nem csak fizikai teljesítmény, pszichésen is ugyanúgy ott kell lenni – mesélte Johanna. – Egyszer, úgy negyedik osztályos koromban verseny előtt körülnéztem, és rádöbbentem, mennyivel alacsonyabb vagyok a vetélytársaimnál. Megrémültem, egyszerűen bepánikoltam, és azon a versenyen nem hittem magamban. Körülbelül a 20. helyen végeztem, és csak azért nem a 40. lettem, mert a kanyarban bekiabált a pályára anyukám, minek hatására feleszméltem, és az utolsó 200 méteren még feljöttem 20 helyet.
Édesanyja, Birkás Gyöngyi kiemelte, ő szülőként utakat nyit Johanna előtt, azt azonban teljesen rábízza, melyikre lép. A nyolcadikos lányt több terület is érdekli, nem a futás az egyetlen éltető erő az életében. Az édesanya azt szeretné, ha lánya addig űzné ezt a sportot, míg örömét leli benne.
– Gödöllő, Debrecen, Kecskemét, Székesfehérvár és Budapest után Békés megyében versenyen részt venni elszomorító érzés – emelte ki Birkás Gyöngyi. – Az Alföldön nagyon elmaradott az infrastruktúra, itt kevesebb jut a sportra. Egy dunántúli versenyre érve olyan érzés tölt el minket, mintha átléptük volna az országhatárt. Hatalmas a különbség, épp ezért teljesen mások a lehetőségek. Johannát ez nem keseríti el. Szülőként viszont rossz érzés látni ezt.
Az edzője olimpikon volt
Johanna sikereit ez nem befolyásolta. A tehetség ott van benne, az első hely ott van a lábaiban.
– A futás számomra felszabadító érzés. Bár az is igaz, hogy most már el tudok fáradni, ha nem készülök rá – mesélte Johanna. – Technikailag, a karmozgás és a légzés tekintetében sokat fejlődtem Urbanikné Rosza Máriának köszönhetően, aki az edzőm a Békéscsabai Atlétikai Clubban. Ő egyébként háromszor is kijutott gyaloglásból az Olimpiára, egyszer 9.-ként ért célba. Tőle rengeteget tanultam.
Júniusban Johanna a mezei futóverseny országos fordulóján méreti meg magát. Aztán a nyári szünet után kezdődik a középiskola, jeles tanulóként felvételt nyert a Táncsics gimnázium általános tagozatára.
– Számomra a tanulás ugyanolyan fontos, mint a sport. A gimnáziumi évek alatt majd eldöntöm, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. A matematika az erősségem, így valószínűleg ezen a területen fogok a gimi után továbbtanulni. Ha most azt kérdezed, mi a legfontosabb cél az életemben, akkor a válaszom egyszerű lesz: Az, hogy jó ember legyek – jegyezte meg Johanna.
Fotók: Horváth Bence
Kiemelt kép: Skorka család saját gyűjteménye
