A Jászai Mari-díjas színész és rendező Straub Dezső már többször megfordult Orosházán, volt hogy 11-szer tapsolták vissza őket a Petőfi Művelődési Központ nézői. Eheti látogatása apropóján kértük fel a művészt, hogy meséljen egy kicsit életéről, terveiről, a városhoz fűződő viszonyáról.
– Melós családból származom és a szüleim úgy döntöttek, hogy a gyereknek tovább kell lépni, ezért beírattak egy fehér köpenyes szakmába, azaz gyógyszerkészítőnek. Fehér köpenyt aztán soha nem viseltem, az a laboráns csajokon volt. Rajtunk gumicsizma és kék ruha, nyomtuk a hordókat, ahogy kell. Volt egy időszak, amikor pedig egy kénes anyaggal dolgoztam, aminek az egyharmadát le lehet mosni szappannal, a másik harmadát törülközővel, de a maradék tartós volt.
Tehát gyakorlatilag mindig volt ülőhelyem a villamoson hazafelé, mert ennek az anyagnak a szaga meghatározta a villamos légterét. Egy ilyen szép napon, már nem is emlékszem miért, de leállt a villamos, akkor döntöttem el, hogy ennyi, inkább valamilyen más területen fogok érvényesülni. Elmentem egy énektanárnőhöz, operaénekesnek készültem, de amikor láttam, hogy a lányok jobban szeretik a táncdalénekeseket, inkább átnyergeltem arra – mesélt a kezdetek kezdetéről, színészi és operett pályafutásának előzményeiről.
Abban az időszakban még működési engedélyt kellett kapnia, majd felvették a Színművészeti Főiskola operett musical szakára, melyet 1977-ben végzett el, utána pedig a József Attila Színházhoz, majd a Vidám Színpadhoz került. Mint mondta, konkrét szerepálma sosem volt, inkább mindig a következő előadásra koncentrált, de a mai napig vannak olyan karakterek vagy darabok, melyeket szívesen alakított, alakított volna vagy rendezett, ugyanis ezen a téren is kipróbálta magát.
Nagyon kedveli a szituációs vígjátékokat, Bodrogi Gyula egyik korábbi idézetét említette meg, mely szerint azt szereti a legjobban, amikor a közönség a gondolataikon röhög. Nem a vicceken, hanem azon ha két ember ugyanarról mást gondol. Szívesen eljátszaná a La Manchában Sanchót, a régi kedvencei közül ez a szerep volt az, ami eddig kimaradt az életéből, magában a darabban egyébként alakított egy kisebb szerepet még főiskolás korában.
– Sokat fel tudnék sorolni: Van aki forrón szereti, Szeretem a feleségemet, Éjféli lovas, Család ellen nincs orvosság, mindegyiknek megvolt a maga különlegessége. Az első rendezésem pedig már csak azért is ide kívánkozik (Az Ördög nem alszik), mert egy igazi színészóriás, Csákányi László játszotta benne a főszerepet – idézte fel.
Mint mondta, egy színész, amit megél, az meglátszik az arcán. Ha felidéz egy érzelmet, akkor azokat a ráncokat aktivizálja, melyek azt létrehozták, érdekes dolgokat lehet eljátszani anélkül, hogy bármit is csinálnál, azon kívül, hogy arra gondolsz. Ugyan ilyen pandémiás időszakban korábban nem volt része, de pár év alatt elveszítette feleségét, édesanyját, édesapját és testvéreit is.
– Pedig ugye ez egy vidám műfaj, ahol menni kell tovább, még akkor is, ha elképesztően nehéz. A régi nagy nevek közül Csala Zsuzsa és Lorán Lenke is mindketten, amikor a férjük meghalt, nem sokra rá kabarét játszottak a Vidám Színpadon – mesélte.
Hozzátette,
a bezártság lélekgyilkos dolog tud lenni, épp ezért bízik
benne, hogy hamarosan mindannyian új célokat tudunk kitűzni magunk
elé, hiszen az viszi az embert előre. Ő most egy színházi
szövetségben gondolkodik, mely egy költségtakarékosabb és
hatékony innováció lenne.
„Hiszen, ha megjelenik a városban
egy színház, az a város többet ér onnantól kezdve”
A művészt végül megkérdeztük Orosházához fűződő viszonyáról is, hiszen az elmúlt években, évtizedekben számos alkalommal járt vagy lépett fel a városban. Rengeteg kedves emléke közül azt idézte fel a legszívesebben, amikor Oszvald Marikával egy számukra különleges csúcsot állítottak be. Már akkor is nagy divat volt valakit visszatapsolni a színpadra és ezt nekik 11-szer is sikerült elérniük egy előadás alatt.
– Egy nagyon jó kulturális közeg, nagyon szeretem az orosházi közönséget, ez pedig tényleg nem udvariasság, hanem tény. Itt kiemelten sikeres előadásokat tartottunk az elmúlt 4-5 évtizedben, rengeteg emlék fűz ide – tette hozzá.
