2021. április 16-án hajnalban, hosszú betegeskedés után, életének 86. évében elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Nyolc éve városunkban járt, Pusztai Lajost kérdeztük az eseményről.
Törőcsik Mari számára a színház jelentette az életet és mi, színházat szerető közönség nem győztük ezt elégszer hálásan megköszönni, a színészek számára legfontosabb fizetséggel: a tapssal.
Majdnem pontosan 8 évvel ezelőtt 2013 áprilisában Törőcsik Mari színésznő Orosházára látogatott. Koltai Lajos filmrendezővel, operatőrrel és Maár Gyula filmrendezővel és forgatókönyvíróval – a férjével – lépett a közönség elé az orosházi Petőfi Művelődési Központban egy beszélgetés keretében a Déryné hol van? című közös filmjük kapcsán.
Számtalan szép film és színházi élményünk fűződik a színésznőhöz. De milyen volt személyesen találkozni vele? Ennek kapcsán kérdeztük meg Pusztai Lajos, akkori kultúrház-igazgatót:
– Azon szerencsések közé tartozom, akik ismerhették személyesen. Annyit tudok mondani, hogy hatalmas művész és csodálatos EMBER volt. Így, csupa nagybetűvel. Verasztó Lajos kardoskúti tanyáján gyakori vendég volt. Ott találkoztunk, illetve a PMK-ban, ahol az említett beszélgetés mellett megnyitotta a folyosón berendezett, Maár Gyula műveiből összeállított kiállítást is. Meghívtam és átjött a Képtárba is egy kiállításmegnyitóra. Szerény volt, kedves és közvetlen mindenkivel.
Ő volt az a művész, aki sosem felejtette el, honnan jött. Egy volt közülünk, mindenféle sztárallűr nélkül. Bár sokat szenvedett, jellegzetes, fanyar humora nem hagyta el. Csak egy példa: Este, mikor végeztünk minden aznapi teendővel, néhányan – köztük Mari (nem szerette ha művésznőzik, „csak egyszerűen Mari”) – beültünk a Fórumba egy italra. A pincér megkérdezte, hogy a rövidből kétcentest, vagy négycentest hozhat. Erre Mari megkérdezte, hogy olyan régi, szocialista méretű féldecis poharuk nincs-e, mert ő ahhoz van szokva. Kerítettek számára. A legszebb emlékeim közt tartom számon, hogy karon fogva végigsétálhattam vele a folyosón és át a képtárba – meséli Pusztai Lajos.
Van sok nehezen pótolható ember és van néhány, aki pótolhatatlan. Törőcsik Mari ez utóbbi volt.
(Kiemelt kép forrása: Kecskeméti Krisztina)
