Új sorozatunkban orosházi illetőségű sportolókat faggatunk ki pályafutásuk legboldogabb vagy legmeghatározóbb pillanatairól. Ezúttal Németh-Csiki Rebekát kérdeztük, aki 19 évesen hozta létre saját aerobik egyesületét, de korábban tornából is szép eredményeket ért el megyei szinten. Tanítványai teljesítményéről is büszkén mesélt.
– Még csak 3 éves voltam, amikor az édesanyám járt alakformáló aerobikra, akkoriban kezdték el oktatni annak a gyerektorna részét. Az elejétől kezdve hatalmas szerelem volt számomra ez a sportág, amit elég kitartóan végeztem, 18 éves koromig Zsigáné Bettiéknél. Ezt követően végeztem el azt a képzést, mely után belevághattam saját vállalkozásomba – mesélte.
Mint mondta, számára nem is igazán a versenyzésről szólt a dolog, hanem magáról az aerobik sportról illetve annak megszerettetéséről. Ez persze már változott az elmúlt évek során, de jó tapasztalatot jelentett számára. 8 évvel ezelőtt hozta létre a CSIKO-BOAT SE egyesületet, 6 évvel ezelőtt pedig sor került első versenyükre is.
– Ez nem a boldog emlékek közé tartozik, viszont annál hasznosabb tapasztalattal bírt. Úgy mentünk oda, hogy mindent tudunk és megnyerjük, de közben mindenhol utolsók lettünk, mert semmi köze nem volt ahhoz, amit én gondoltam arról, mit is várnak el. Abból a szempontból tekintek rá vissza mégis pozitívabban, mert azóta hatalmas változáson mentünk keresztül – idézte fel Rebeka.
Hamarosan jöttek a sikerek is, a tanítványok egyre jobb eredményeket értek el, három éve pedig már az egyik csapatuk második lett a magyar bajnokságon és a diákolimpiát is megnyerték. Egy kicsit régebbre visszatekintve idézte fel, hogy egy senior csapatot is létrehoztak, ez a formáció szintén boldog emlékeket idéz fel benne.
– Szintén egy versenyen léphettünk fel ezzel a csapattal, melynek tagja volt többek közt a húgom is. A gyerekek után mi következtünk, és amikor felálltunk a színpadra, az egész egyesület nekünk szurkolt, és sikerült is dobogós helyen végeznünk. Amikor lejöttünk a pályáról, az összes gyerek odarohant hozzánk, hogy ügyesek voltunk. Ezt tekintem a saját pályafutásom csúcsának, az érzést, amikor a tanítványaim és mi is egyszerre versenyezhettünk – emlékezett vissza boldogan.
Az aerobikban egyéni eredményei ugyan nem voltak, de az iskolai évek során a labdajátékokon kívül szintén sok szép sikert ért el a különböző sportágakban. Ezek közül a legbüszkébben egy megyei diákolimpiai torna döntőre tekint vissza, ahol szintén sikerült dobogós helyezést elérnie.
– Emlékszem elég magas lázzal álltam oda, pedig várt még rám a talajgyakorlat, a szekrényugrás és a gerendagyakorlat is. Akkoriban viszont nagyon makacs voltam és azt mondtam: „Nem érdekel, ha meghalok, akkor is megcsinálom”. Ez a fajta szívósság akkor el is nyerte a jutalmát, de mai fejjel visszatekintve, természetesen már nem gondolkodnék így – árulta el.
