- hirdetés -

Ha kulcsszavakban kellene összefoglalnom református lelkipásztorunk, Szalkay Róbert életét, a következőket kifejezéseket választanám: autógépészet, gyorskorcsolya bajnokság, holland lelkészdiploma, lovaskocsis idegenvezetés, egy 600-as Honda. De hogy melyik szóhoz pontosan milyen történet kapcsolódik, azt mesélje el ő.

Szalkay Róbert felmentői között 1704-ig visszamenőleg apai és/vagy anyai ágon bizonyítottan találunk lelkészeket. Nyomás azonban nem volt rajta emiatt, szülei engedték, hogy azt a hivatást válassza, mely szívének a legkedvesebb. Bár kisdiákként még arról ábrándozott, hogy autógépész lesz, később mégis a lelkészi pálya mellett döntött.

– Az 1980-as években, az előző rendszerben a lelkészi hivatást sokan lenézték, elítélték. Mikor a szüleim megtudták, hogy engem ez a pálya vonz, azt mondták, gondolkozzak el más irányon is, de azért támogattak is a döntésemben. A tanáraim viszont egyenesen le akartak beszélni róla, sőt azt mondták, csalódtak bennem. De engem valahol épp ez erősített meg. 1987-ben, amikor érettségiztem, már valamelyeset érződött a változás szele, de például még a felvételi adatlapon nem voltak rajta a magyar református teológiák, egyszerűen nem ismerték el azokat egyetemi szintű oktatásként, így nem is lehetett rájuk hivatalosan jelentkezni – mesélte.

Ő és felesége is lelkész lett (Fotó: Horváth Bence)

Zötykölődött a Hortobágyon az echós szekér

Az egyetemi tanulmányok mellett Szalkay Róbert letette az idegenvezetői szakképesítést, és nyaranta együtt dolgozott feleségével a Hortobágyon. Közösen mutatták be a pusztát a turistáknak, német nyelven egy echós szekérről. A teológiai kar elvégzése után a lelkészházaspár együtt vágott neki Hollandiának, ahol a felsőfokú nyelvvizsga mellett mindketten holland lelkészdiplomát is szereztek.

– Olyan típusú ember vagyok, aki szeret mindenbe belekóstolni egy kicsit. Szeretek kerékpározni, motorozni és korcsolyázni is. Gimnazistaként elindultam egy gyorskorcsolya-bajnokságon, ahol megyei hatodik lettem. Akkor hívtak is az egyik helyi, debreceni jégkorongcsapatba játszani, de nem mentem. Azóta már nagyon bánom. Azonban a korcsolyázás hobbiként megmaradt, amikor tehetjük, a családommal átmegyünk a békéscsabai műjégpályára – tette hozzá.

Szalkay Róbert kerékpárral járja a várost nap mint nap, azt mondja, főként azért, hogy az emberek közvetlen közelében legyen, és azok bármikor meg tudják szólítani őt. A két kerék nemcsak bicikli formájában gurul alatta. 1985 óta motorozik is.

Két keréken, biciklin és motoron is örömmel hajt (Fotó: Horváth Bence)

Összebújtak a motoron, hogy ne fázzanak

– Egy 250-es ETZ-n kezdtem, majd lett egy Pannónia P21-esem. A jelenlegi motorom, az ezüst-piros-fekete 600-as Hondám tizenegy éve került hozzám. Imádok motorozni, egyszerűen megnyugtat maga az érzés, és feltölt az, ha új tájakat fedezhetek fel. Ritkán indulok útnak, de akkor hosszabb távra megyek. Volt, hogy egy nap alatt lementünk a barátokkal Herkulesfürdőig, de szívesen látogatjuk meg Kékestetőt vagy Lillafüredet is. A tavaszi első, 8-10 órás út után elég kemény izomlázam szokott lenni. Azt gondolnád, a motoron csak ülni kell, de azért egy ekkora táv fizikailag elég erősen igénybe vesz. A feleségem ma már nem jön velem, de mikor még udvaroltam neki, többször is felült mögém. Én akkoriban Debrecenben laktam, ő pedig Zsadányban, és sokat jártam hozzá motorral. Emlékszem, a hűvös nyári estéken összebújtunk a motoron, hogy ne dideregjünk – tekintett vissza.

Gyermekmotoroztatást, motoros áldást is szervezett már (Fotó: Horváth Bence)

Várja a jó időt, és vele együtt a motorozási szezont

Lelkipásztorunk motoros találkozókra nem jár, azt mondja, ha motorozásról van szó, akkor számára az a lényeg, hogy felüljön a nyeregbe, és csak menjen, menjen előre. Viszont szervezett már nem egy gyerekmotoroztatást Orosházán és a környék több kisebb településén is, valamint az ő és Judit lánya kezdeményezésére valósult meg az első motoros áldás a városban. A rövid áhítattal egybekötött eseményre a református iskola udvarán gyűltek össze a motorosok.

Szalkay Róbert már nagyon várja a jó időt, azt, hogy magára ölthesse motorosdzsekijét, motorosnadrágját, csizmáját és az egy éven át vadászott piros-fekete bukósisakját. Számára a gurulás nyújtotta élmény az, ami igazi kikapcsolódást és feltöltődést jelent. A jelenlegi, 15 éves motorja lassan cserés lesz, helyette egy szintén Honda márkájú, de nagyobb túramotort szeretne magáénak tudni, és azon utazva, a világban vándorolva még nagyon sokszor megélni a szabadság érzését.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.