A közismert orosházi pedagógust az új kihívások vonzzák, 25 éves álma vált valóra.
Csányi László harminc éven keresztül állt a katedrán, ez idő alatt sok-sok tanítványát vezette az informatika világába. Eközben önmaga is folyamatosan képezte magát, mára a maga ura lett. Az újdonsült programozóval beszélgettünk az életútjáról, a hivatásáról, céljairól.
Mit lehet tudni Önről?
– 1988-ban végeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Hódmezővásárhelyen kezdtem a tanítást egy szakmunkásképzőben, majd egy év múlva Nagymágocsra költöztünk feleségemmel, és a helyi általános iskolában tanítottunk. Ekkor jelentkeztem informatikatanári szakra a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, ahol 1994-ban végeztem. Ebben az évben már Orosházán, az akkori 3. Sz. Általános Iskolában tanítottam. Hat évvel később Blahó János igazgató úr hívó szavára, 1998-től 2019-ig a Táncsics Mihály Gimnáziumban dolgoztam. A 2000-es években újabb tanári diplomát szereztem az ELTE-n, mozgóképkultúra- és médiatanárként is dolgoztam. Ez meghatározó volt tanári pályám során, hiszen 2008-tól bekapcsolódtam a Táncsics Stúdió munkájába, majd később 10 évig vezettem. Számtalan helyi, országos és nemzetközi sikert értünk el, számos filmes tábort szerveztünk. Közben jelentkeztem fizikatanári mesterszakra a szegedi egyetemre, így 2014-től középiskolai fizikatanári diplomám is van.
Életében többször a véletlenek játszották a főszerepet.
– Ez pontosan így van. A gimnáziumba azért mentem, mert édesanyámat meggyőzte az akkori igazgató, hogy velem lenne meg a francia tagozat. Később azért nem vettek fel a műszaki egyetemre, mert összecserélték a testvéremmel a felvételi dolgozatomat. Ami ennél is bizarabb eset volt, amikor kolléganőmet hoztam be Nagymágocsról Orosházára a 3.Sz. Általános Iskolába felvételre, haza már mindketten úgy mentünk, mint orosházi pedagógusok.
Mióta lett az informatika „rabja”?
– Már a tanárképző főiskolán rabul ejtett az informatika, elsősorban a „programozás”. Volt egy tantárgyunk, amelynek a keretében BASIC-nyelven kellett egyszerű kis programokat írnunk. A szakdolgozatom egy fizikai oktatóprogram volt. Épp abban az évben volt egy pályázat, ahol ilyen oktatóprogramokat kerestek, én is beadtam a sajátomat. Megvették, és hosszú évekig használták iskolák ezt a programomat. Annyira beleszerettem a programozásba, hogy 1994-96 között számos üzleti célú kisebb szoftvert is írtam megrendelésre. Egy könyvelői képzést is elvégeztem azzal a céllal, hogy majd könyvelő programokat fogok írni.
Nem volt nehéz ennyi év után a váltás?
– Valahol a szívem mélyén mindig vonzott a programozói munka, hiszen nagyon élveztem, amikor pár évig foglalkoztam vele. Most jött el az a pillanat, amikor úgy éreztem, szükségem van egy új kihívásra, ahol a magam uraként, az általam végzett munka és tudásom, kreativitásom alapján egy új életet kezdjek. Nem volt könnyű döntés, mert 30 év tanárság és 21 év Táncsicsban töltött idő után egy teljesen más életbe belevágni ilyen korban nagyon merész dolognak tűnt. A pedagógusi hivatásra mindig szívesen fogok visszaemlékezni.
Mit lehet tudni az új munkehelyéről?
– Egy szegedi bootcamp, a Flow Academy öt hónapos intenzív, 800 órás képzését végeztem el. Közben angolul is tanulnom kellett, mert ez is elvárás volt. Nagy szerencsémre, szinte azonnal állást kaptam, pedig voltak félelmeim: kinek kell egy 55 éves junior fejlesztő? A szegedi Minero IT Hungary Kft-nél dolgozom 2020. májusától, egy nagy német autógyártó projektjében. A célom az, hogy a lehető leggyorsabban a legtöbbet fejlődjek, tanuljak. Ez az új élet egészen más kihívásokat tartalmaz, mint a korábbi. Egy 25 éves álmom vált valóra, programozó lettem. Nagyon sokat segít a problémák okozta feszültségek oldásában a családom, és főleg a most 8 hónapos kisunokám, aki mindig rengeteg energiát ad.
