A múlt heti, Dabas ellni döntetlen után ismét a két pont volt a cél az OFKSE kézilabdázói számára. Ezúttal sem sikerült megvalósítani az elképzeléseket.
Orosházi FKSE-Linamar–Veszprémi KKFT. 23–31 (15–18)
Kézilabda NB I-es férfi mérkőzés. Orosháza, zárt kapuk mögött. V.: Bujdosó, Horváth V.
Orosháza: Özmusul – PÁSZTOR M. 5, Peskov 2, Ushal 3, Tóth K. 1, Kancel, Németh L. 4 (3). Cs.: Sakic 4, Döme 1, Bella 1, Lele 1, Lászlai 1, Kiss A. Vezetőedző: Ratko Djurkovic. Veszprémi KKft.: BORBÉLY – TÓTH P. 4, Tóth A., Vajda H. 3, FAZEKAS G. 8, ÉLES B. 7 (1), Hári 3. Cs.: Miklós (kapus), Szeitl L. 1, Kristóf 4, Bugyáki, Tóth M., Szmetán P., Seregi 1. Vezetőedző: Tombor Csaba. Kiállítások: 12, ill. 2 perc. Hétméteresek: 3/3, ill. 1/1.
Pedig minden jól kezdődött hazai szempontból. Gyors gólváltással kezdődött a mérkőzés, majd hazai vezetést mutatott az eredményjelző az első néhány percben. Már ekkor látszott a két csapat játékosai közti sebesség különbség, de ekkor még a hazai zöld-sárgák tudták ezt erővel, rutinnal ellensúlyozni. A 16. percben vezetett először a vendég csapat. Az orosházi támadások sok technikai hibával, eladott labdával párosultak, amit a szélvész gyors vendég fiatalok azonnal góllal büntettek. Fazekas és Éles (a két egykori veszprémi és válogatott klasszis gyermekei) vezetésével sorra szerezték a gólokat a fiatalok. Védekezésben többször is lemaradtak Kancel Ottóék, amit szabálytalanság követett. Talán ez a magyarázata, hogy négyszer is emberhátrányban kényszerült felvenni a harcot az orosházi csapat. Mindennek ellenére ekkor még valamennyire tartották magukat a vendéglátók. Háromgólos vendég előnynél jött a szünet.
A második félidőben ütött be a mennykő. Újabb két emberhátrány, és válasz nélküli bekapott gólok következtek az újrakezdés után. A vendég fiatalok egyre lelkesebben vetették magukat a küzdelembe, miközben egyre nőtt a különbség. Ha a hazaiak át is tudták magukat verekedni a védőfalon, Borbély kapus (vagy a kapufa) minden kísérletüket hárította. Több, mint tizenhat percig (!) voltak gólképtelenek Ratko Djurkovic tanítványai. A 14. percben Fazekas találata után már tíz volt közte, aztán tizenegy (15. p. 15-26). A hazaiak mestere hiába kért időt, mi sem változott. Ebben az időszakban eldöntötte a két pont sorsát a Veszprém. A mérkőzés hátra levő részében mínusz kilenc és tíz között mozgott a különbség. A végére még egy elkeseredett hajrával kozmetikáztak egy kicsit az eredményen Lele Ákosék.
A pálya mellett, a mérkőzést látva olyan érzésünk volt (a szerk.), mintha az erős, nagy komondor szerette volna megfogni a fürge nyulat. A két csapat játékosai más-más sebességgel közlekedtek a pályán, támadásban és védekezésben egyaránt. A veszprémi fiatalok villámgyorsan lépkedtek ki a falból, elől pedig szintén alig lehetett szemmel követni a cseleiket. Ha Ösmusul kapus nem úgy véd, ahogy védett, még sokkal nagyobb is lehetett volna a különbség.
Ratko Djurkovic: – A második félidőben nem volt támadókedvünk, sok labdát eladtunk. Úgy érzem, hogy nem vagyunk formában, sokat kell még dolgoznunk.
Tombor Csaba: – Fontos mérkőzésre készültünk, melyen jól játszottunk. Az első félidőben nagyon megszenvedtünk, de a második játékrész első tizenöt percében sikerült eldönteni a pontok sorsát.
Fotók: Horváth Bence
