Az orosházi szakember ötödik éve gyúrja az OMTK-ULE futballistáit. Két meccs között beszélgettünk hivatásról, hobbiról, fakanálról.
Nem mindennapi jelenség, hogy egy férfi futballmeccs alatt egy fiatal hölgy szalad be sporttáskával a sérült játékoshoz és néhány perc alatt csodát tesz. Az orosházi Fehér Évi története ilyen.
– Gyógy- és sportmasszőri képesítést szereztem 2015-ben. Még ebben az évben el is kezdtem dolgozni gyógymasszőrként a gyopárosi strand gyógyászati részlegén. Egy évvel később keresett meg Buza Barnabás, az OMTK-ULE szakmai vezetője, hogy érdekelne-e az utánpótlás és a felnőtt korosztály mozgás- és masszázsterápiája, rehabilitációs munkája. Szinte gondolkodás nélkül igent mondtam. Csak aztán belegondoltam, lehet, hogy nagy falat lesz számomra, de az idő engem igazolt, sikerült megbirkóznom a feladattal. Ebben sokat segített az Orosháza FC egykori gyúrója, Csapó Sanyi bácsi, aki gyakorlati oktatóm volt. Ezúton is szeretném megköszönni neki a sok tanácsot és biztatást. Az ULE mellett is masszázsterápiával foglalkozom – idézte fel Fehér Évi.
A sportmasszőr a pici gyerekektől munkája elején tartott, de hamar megszerette a fiatalabb korosztályokat. Úgy érzi, ha néha félve is, de bizalommal fordulnak hozzá. Mint mondta, ő mindig is egy vagányabb csaj volt, így a felnőtt csapat sportolóival szintén korán megtalálta a közös hangot.
A leánybúcsú és a lufi
– Sok sztori kötődik a fiúkhoz, mindig történik valami, mindig megy a zrika, a tréfálkozás. Talán az egyik kedvencem, amikor egy dobozi győztes meccsről hazafelé a kisbuszban ünnepeltünk, majd hirtelen megállították a járművünket. Egy leánybúcsús társaság feltépte a busz oldalsó ajtaját, az összes lány beugrott, a menyasszony belepattant az ölembe, elénekeltettek velünk két dalt és megvetették az összes lufit. Amikor a többieknek elmeséltük a történetet, nem hittek nekünk, szerencsére a lufik bizonyítékul szolgáltak. A másik személyes kedvencem a 2002-es korosztálytól a 30. születésnapomra kapott köszöntés volt. Nagyon meghatódtam – avatott be a részletekbe.
Sportberkekben a női játékvezetőknek egy-egy érces szurkoló többször ajánlja inkább a fakanalat. Évi masszőrként kapott már megjegyzéseket, de többnyire kellemes emlékek fűződnek a mérkőzésekhez.
„Csak köszönök és megyek tovább!”
– Cikizni sosem cikiztek, talán egy alkalommal, amikor egy esős meccsen elcsúsztam miközben szaladtam be a pályára elsősegélyt nyújtani. Nem vettem magamra, hiszen nagyon mókás jelenet lehetett külső szemlélőként. A következő héten kaptam egy stoplis cipőt a csapattól. Idegenben egy-egy alkalommal tettek megjegyzéseket, de sosem sértő jelleggel, inkább viccesen. Egyszer egy bariton hangú úr kiáltotta be, hogy „Jaj, Istenem, hirtelen nekem is elsősegélyre lenne szükségem!”. Ilyenkor csak mosolygok, köszönök és megyek tovább. A fakanálról csak annyit, hogy sokáig nem voltunk barátságban, de egy éve életmódot váltottam, azóta speciális étrendet állítok össze magamnak. Mostanra nemcsak diétás a menü, hanem finom is – mesélte.
Fehér Évinek számtalan terve van a jövőjét illetően. Idén végez sportrehabilitációs trénerként, így olyan újfajta tudásra tesz szert, amely alkalmazásával a sérülések rehabilitációja gyorsabb és hatékonyabb lehet, illetve később a prevencióra fektetne nagyobb hangsúlyt.
– Az edzőkkel közösen szeretnénk egy olyan koncepciót összeállítani, ahol már kisgyermekkorban megtanítjuk a megelőzés fontosságát, megszerettetjük a gyakorlatokat, megmutatjuk, hogyan nyújtsanak, hogyan erősítsék izmaikat, az ízületek mobilitását, stabilitását – fejtette ki.
A szakember bízik benne, hogy az így kialakított irányelvvel még magasabbra emelhetik az egyesületnél végzett munkát.
