Távol a világ zajától

Életük során sokan költöznek szülőhelyükhöz képest nagyobb településre vagy városba, Palkó Géza fejében azonban ez egy pillanatig sem fordult meg. Ő mindig is Kiscsákón érezte otthon magát, iskolai éveit leszámítva mindig is itt élt. Az erdészként tevékenykedő férfi különleges gyűjteménnyel rendelkezik, családja mellett pedig vérebei töltik ki élete nagyobb részét.

– Csongrádon jártam vadászati szakközépiskolába, utána az erdésztechnikumot végeztem el Szegeden, Hódmezővásárhelyen pedig a Mezőgazdasági Főiskolán tanultam. A sebzett nagyvad követésével, a takarmányozástannal, a vad élettanával kapcsolatban is olyan dolgokat tanultunk, ami a vad etológiájához elengedhetetlen – idézte fel tanulmányainak időszakát.

Az iskolai éveket leszámítva azonban Palkó Géza mindig is Kiscsákót tekintette otthonának, családjában mindig is nagy hangsúlyt kapott a hagyományok őrzése és tisztelete.
– Ide születtünk, nekem már az üknagyapámék is itt laktak és dolgoztak, a nagyapám és a dédnagyapám például a lótenyésztésben, a nagyapám testvére pedig uradalmi vadász volt – mesélt családjáról.

Nem lehet szó nélkül elmenni gyűjteménye mellett sem, az udvarban kihelyezett asztalon könyvek, különböző felszerelések, vadászkések és egy nem mindennapi történettel rendelkező vadászpuska is sorakozik. Utóbbit, mint megtudtuk Békéscsabán, egy vadászboltban vásárolta, a puska Halva Sándor keze munkája, aki még Széchenyi Zsigmond puskaművesének a mestere volt. Már a világháborúk idején is használták, és a mai napig készítik, csak most már új formát öntve.

A vadászkések szintén háború előttiek, az egyik darab egy német vérebvezetőnek a szolgálati kése volt. Nem véletlenül említettük meg ezt a különleges kutyafajtát, Gézának ugyanis a munkáján, hivatásán kívül van egy másik nagy szenvedélye: a vérebek tenyésztése. Az évek során, túlzás nélkül állítható, hogy minden lényeges ismeretet elsajátított, amit a vérebről, azon belül is leginkább a hannoveri vérebről tudni érdemes.

Mondandója közben a már 13 évét taposó társa, Feró is árgus szemekkel figyelte. Elmondta, a vérebekről már Mátyás vagy Nagy Lajos király korából is voltak adatok.
– Sokáig azonban így is idegen volt, az 1800-as évek végén kaptak keresőszolga titulust azok, akik a vadászaton belül a vérebekkel foglalkoztak. Ez a kutyafajta a legjobb orrjósággal és koncentrálóképességgel, magas intelligenciával rendelkezik, hiszen képesek elmenni akár 8 napos nyomon is – ismertette a fontosabb tudnivalókat.

Feró párját Németországból kapták, azzal a céllal, hogy saját vonalát vigye tovább. Vérebei közül a legfiatalabbak még nincsenek egyhetesek, a kiskutyákat később majd saját elképzelései szerint tenyésztené.
– Az ismeretanyagomat nem örököltem velük kapcsolatban, hiszen annyira rejtetten kezelték a velük való bánásmódot. Keresgéltem, hogyan tudok venni ilyen kutyafajtát, az első éppen Feró apja volt. Utána álltam rá a tenyésztésükre, mert láttam, hogy ezt a minőséget nem fogom tudni megvenni. Nagyon vigyázok rájuk, minden olyan tulajdonság megvan bennük, ami a vérebet vérebbé teszi – mesélte lelkesen.

S hogy miért is ragaszkodik annyira Géza a kiscsákói élethez?
– Én mindig is a vidéki életet szerettem, nem bírtam a városban élni, pedig megpróbáltuk rövid ideig. Engem minden ideköt, a család, a barátok, az ismerős arcok. Tulajdonképpen egy történész sem akar elmenni onnan, ahol kutat – tette hozzá meghatottan, felesége és kislánya társaságában.