Márciusban még csak 28 éves lesz, mégis mozgalmas pályafutás áll már most is mögötte. Kránitz Zoltán útja szeretett sportágának, a kézilabdának köszönhetően Orosházáról előbb a fővárosba, majd Ceglédre vezetett.
Kerek, pattog a labda, ez rossz nem lehet
– Minden az Eötvös iskolában kezdődött, amikor Papp Mihály és felesége, Pappné Zsuzsanna kezei alatt megismerkedtem a kézilabdával, akkor még csak tömegsport jelleggel, de rövidesen átálltunk a rendszeres edzésekre és versenyekre. Gyerekfejjel az első benyomásom az volt, hogy ez egy remek játék (kerek, pattog a labda, ez rossz már nem lehet) és rohangálni is lehet, mert akkor még a gólszerzés öröme is megvolt – kezdte történetét Kránitz Zoltán.
Felnőtt fejjel már inkább az tetszik neki sportágában, hogy látványos, szép dolgokat tudsz magadból kihozni, amikről azt gondolod, hogy nem vagy rá képes, de ehhez persze rengeteg akarat és kitartás szükséges. Elmondta, az általános iskolában még más sportágakat is kipróbált, mint a foci vagy a grundbirkózás, de hamar kiderült, a kézilabda lesz az ő terepe.
Az átlövősorból a kapuba
Nem kapusként kezdte azonban pályáját, hanem jobbátlövőként, ami 1-2 évig tartott, közben néha beállóként is kipróbálták.
– Igazából annyi a történet, hogy gyerekként a csapatban én lőttem a legerősebbet és az akkori kapusunk kicsit félt a labdától, beküldött a kapuba, hogy álljak be én, és végül ott is ragadtam, jobban is tetszett már akkor, mint a mezőnyjáték és ez a mai napig így van. Illetve az volt még a legfőbb szempont, hogy ugyan jó és rossz irányba is, de én lehetek az az ember, aki eldönthet egy meccset – mesélte.
Az általános iskolát követően még Orosházán, a Táncsics Mihály Gimnáziumban kezdett, de már az első héten megkeresték őt Budapestről, hogy járjon a Csanádi Árpád Gimnáziumba és kézilabdázzon ott. Ez az iskola pedig akkor az élvonalbeli PLER Budapest másodcsapata, utánpótlásbázisa volt. Az itt töltött pár évet követően aztán felkerült a nagycsapathoz, Hurtvágner István edzőhöz.
– A PLER-es évek alatt sok jó kapusedző (Novák András, Dányi István, Perger Zsolt és nem utolsósorban Bakos István) kezei alatt tudtam fejlődni, itt végigjártam a ranglétrát és bekerültem a felnőttcsapatba, ahol aztán 4-5 évet játszottam. A legjobb évem az volt, amikor behívtak a magyar B-válogatottba és stabilan védtem a PLER felnőtt csapatában. Viszont az egyik legrosszabb évemet is itt töltöttem, amikor kiestünk az NB1-ből, ez szomorú, fájdalmas pillanat volt, akárcsak a Vecsés csapatával, ahol pont nélkül estünk ki az élvonalbeli mezőnyből. Viszont minden rossz mellett van valami jó, a Vecséssel a Liga Kupában egyszer odaértünk erőn felül a negyedik helyre – idézte fel boldog és kevésbé boldog pillanatait is.
Hosszú rehabilitáció után tért vissza
Jelenleg Cegléden véd, ahova a 2019-2020-as szezont megelőzően igazolt. Itt Nagy Károly edzővel és Perger Zsolt kapusedzővel dolgozott együtt, akkor még az NB1/B-ben. Céljuk az volt, hogy egyből visszakerüljön a csapat az első osztályba, viszont a bajnokság második meccsén megtörtént a baj. A keresztszalagja szakadt el, így az évet rehabilitációval töltötte, mire pedig visszatért, a vírushelyzet miatt lefújták a bajnokságot. Végül mégis az élvonalban folytathatta csapatával.
– Az idei évben egy új kapusedző érkezett a klubhoz Haris Porobic személyében, aki remek szakember és nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy sokáig BL-csapatnál alkalmazott kapusedzővel dolgozhat együtt. Az idei cél a biztos bennmaradás, de jelen pillanatban nagyon nehéz a bajnokság, a vírushelyzet miatt nehéz olyan dolgokhoz alkalmazkodni, amivel még nem találkoztak a csapatok. Van, amikor három hétig nem játszunk és olyan is, mikor heti két meccsünk van – árulta el.
Kránitz Zoltán a kézilabda utáni életére is gondolt már, elvégzett egy gyógy- és sportmasszőr képzést, de már a C-licences, valamint a kapusedzői képesítést is megszerezte. Egy dolog biztos: a kézilabda pálya mellett szeretne maradni és bízik benne, hogy olyan edző lesz, akinek a kezei alatt nagyon sok jó kapus nevelkedik majd.
