A magyar kultúra napja alkalmából átadták a Petőfi emlékérmet Orosházán. Az elismeréssel a Petőfi Művelődési Központ vezetése azokat ismeri el, akik a PMK kultúraközvetítő, értékteremtő munkáját hosszú időn keresztül segítik, a háttérben dolgozva.
Az orosházi városházán január 22-én Dávid Zoltán polgármester és Lajti Tímea ügyvezető adta át az emlékérmet Végváriné Rehák Gizellának, az Orosházi Foltvarró Egyesület vezetőjének. A nyugalmazott pedagógus hat éve vezeti sikerrel a PMK szakkörét.
Az emlékérmet Rajki László orosházi származású szobrászművész 1983-ban készítette, a költő születésének 160. évfordulóján. Sajtóhíradásból tudjuk, hogy 1986-ban adták át először. 2020-ban a PMK felélesztette ezt a hagyományt, novemberben Bobvosné Kis Emese gazdasági ügyintéző kapta meg.
Végváriné Rehák Gizella pedagógus múltjából adódó rátermettsége, közvetlensége, személyiségéből fakadó humora teszi őt jó vezetővé. A népszerű foltvarró klub működéséhez szükséges feladatokat mindig igényesen, fáradhatatlanul végzi, jó szervezőkészsége révén megtalálja azokat, akik segíteni tudják munkájában. A PMK segítségével és városi pályázati támogatással évente színvonalas kiállítást tartanak a csoport munkáiból, erre mindig közös alkotással készülnek. Ezek az alkalmak is megmutatják, hogy mennyivel többről szól ez a klub, mint a kézimunka szeretetéről.
Az általában 15-20 tagot számláló csoport élő kapcsolatot ápol a környék foltvarróival, szakmai és közösségi élményeket is szerezve a látogatásokkal, meghívásokkal, táborokkal.
Ahogy emlegetni szokás őket, „a foltosok” számára természetes a rendezvényeken való együttműködés a város és a PMK más csoportjaival, szívesen vesznek részt a gyermekkönyvtár, az iskolák kézműves programjain.
Gyakran megtalálják a módját annak, hogy a társadalmi kapcsolatokat is építsék, jótékonysági akciókban is részt vettek már többször, például a Vadvirág Esély Klub javára.
A koronavírus-járvány idején is segítettek: maszkot varrtak, a kórház gyermekosztálya kis betegei kaptak foltos takarókat, amit a tagok szeretettel készítettek. A mentőállomás dolgozói is részesültek egy kis karácsonyi meglepetésben.
– A legfontosabb kiemelni, hogy a csoport segítőkészsége, munkája, akarata nélkül semmi nem menne. Ehhez ők is kellenek – hangsúlyozza a csoportvezető.
Végváriné Rehák Gizellát a kézimunka szeretete vezette erre az útra, a kötés, horgolás mindig is része volt az életének. 1989-ben kezdett elterjedni Magyarországon a foltvarrás, már az első könyveket beszerezte, bár akkor nem tudta hasznosítani az abban foglaltakat. Orosházán figyelemmel kísérte az első perctől az 1997-ben indult szakkört, amelyet Szikoráné Dénes Katalin vezetett.
– Mindig megcsodáltam a kiállításokat, beszélgettem az asszonyokkal, de a munkám mellett nem volt rá időm – emlékszik vissza. – A Fazekas Éva vezette szakkörben kezdtem el megtanulni az alapokat. A PMK felújítása idején a foltvarró szakkör az Eötvös iskolába költözött, ahol akkor dolgoztam. Így nagyon közel kerültek hozzám a foglalkozások, délutánonként beszippantott ez a világ. Mire kinyitott a ház újra, már kiállítottam az első munkámat.
A csoport vezetését 2015-ben vállalta el, azóta szinte napi szinten talál feladatot az ügy érdekében.
– Sokrétű a feladat, mindig van mit csinálni, de nagyon szeretem – fogalmazza meg Gizike. – Az új technikák, eljárások, anyagok után kutatok, megszervezem, hogy azt ki tanítsa meg, mert nem én kell legyek a legjobb varrónő. Szerencsére a tagok igényessége mellett nem nehéz fenntartani azt a bizonyos szakmai színvonalat. Mindig figyelem, az országos fórumokon mi történik, ha meghívás van, eleget tegyünk, hogy benne legyünk a vérkeringésben. Most a járvány miatt nem lehetünk együtt, próbáljuk tartani a kapcsolatot, de nagyon hiányzunk egymásnak, várjuk, hogy újra rendszeresen találkozhassunk.
