A fiatal orosházi edző sikeres félévet zárt Zalaegerszegen.
Szinte napra pontosan egy éve ültünk le beszélgetni az Orosházi Városi TV kamerái előtt, éppen csapat nélkül volt. Azóta nagyot fordult a világ, a Pro licences edző üresen hagyott egy debreceni kispadot, majd egy tiszavirág-életű kazincbarcikai munkát hagyott félbe az NB I-es Zalaegerszeg felkérése miatt.
Gábor, nem mondhatni, hogy egyhangú az életed. Az olvasó nem ismeri a döntéseid hátterét. A miértekre keresem a választ.
– Az életem soha nem volt „unalmas”. Sokaknak úgy tűnhetett, hogy „furcsa” döntéseket hoztam, és talán a fél információk miatt sokan el is ítéltek, de mindennek megvolt az oka. A sajtóban sokszor egyoldalú az információ, és én sem szeretek túl sokat szerepelni, de annyit elárulhatok, hogy senkit nem hagytam cserben és egyik döntésemmel sem hoztam senkit hátrányos helyzetbe.
Révbe értél Zalaegerszegen?
– Azt gondolom, hogy egy edző soha nem mondhatja el, hogy révbe ért. Léptem egy szintet és elértem az egyik kitűzött célom azzal, hogy az NB I-ben dolgozhatok. Jelenleg jól érzem magam és próbálok nap, mint nap azért dolgozni, hogy további szinteket ugorhassak meg.
A csapat a stabil középmezőnyhöz tartozik. Hogyan értékelnéd az őszi szereplést?
– A kezdet nem volt egyszerű. Rengeteg változás volt a keretben és a szakmai stáb is teljesen átalakult. Nagyon kevés időnk volt összerakni és stabilizálni a csapatot, de a kezdés jobban sikerült, mint amit vártunk. Egységes és domináló játékot mutattunk a bajnokság első pár fordulójában, és ezzel egy kicsit „öngólt rúgtunk”, hiszen sokan irreális reményeket tápláltak ez által. A következő szakaszban jött egy komoly hullámvölgy, legalábbis ami az eredményességet illeti, és itt azok, akik előtte az egekbe emelték a fiúkat, temetni kezdtek minket. Én biztos voltam benne, hogy lesz ilyen hullámzásunk, de ezt mindig nehéz megélni. Az év végi sűrű programból jól jöttünk ki és játékban és eredményességben is szintet léptünk. Ha reálisan nézem a dolgokat, akkor elégedettnek kell lennem, bár ezt az öltözőben soha nem mondom ki!
A zalaiak roppant sportszerű módon helyt adva az Újpest kérésének, belementek egy halasztásba, majd elvesztették a mérkőzést. Azzal a három ponttal a 4. helyen állna a ZTE.
– Nem volt kérdés, hogy halasztunk! Nekünk a sportszerűség egy ilyen helyzetben alap. Tudtuk azt, hogy ez kockázattal jár, de ilyen helyzetben az egészséget és az emberséget kell előtérbe helyezni. Legközelebb is így tennénk, a sportnak a pályán kell eldőlnie!
Hogyan telt a karácsony?
– Kicsit „rendhagyó” volt, hiszen még 23-án mérkőzést játszottunk Újpesten. A pályáról a párommal Orosházára mentünk, majd másnap a szüleimnél töltöttük a szentestét Nagyszénáson. Sűrű volt a program, hiszen 25-én Újkígyóson voltunk Márti családjánál, ahol nem csak karácsonyoztunk, de az ő szülinapját is együtt ünnepeltük. Még két napot töltöttünk otthon, és próbáltunk eljutni barátainkhoz és kicsit kikapcsolódni, hiszen hosszú és fárasztó időszak van mögöttünk. December 28-án már visszautaztunk Zalaegerszegre, hiszen nekünk nagyon rövid a szünet és kezdődik a felkészülés.
Szilveszter a fogadalmak és a tervezgetés ideje. Mit vársz az új évtől?
– Mindenekelőtt nagyon jó lenne már túl lenni a víruson. Nagyon nehéz volt ez az év, nagyon megviselt mindenkit. Nem vagyok egy nagy fogadkozó, tervezni szeretek és megvalósítani. Bízom benne, hogy sikeresek leszünk a csapattal, és hogy tovább tudunk fejlődni! A magánéletemben szeretném megtartani azt a kiegyensúlyozottságot és boldogságot, ami az idén is jelen volt, hiszen csak akkor lehet kerek az életünk. Boldog új évet kívánok mindenkinek!
