Advent első vasárnapja, a karácsonyt megelőző negyedik vasárnap. Ekkor kezdődik a karácsonyi ünnepkör, amely január 6-ig tart. Ilyenkor meggyújtjuk az adventi koszorú első gyertyáját.
Advent, azaz az úrjövet a keresztény kultúrkörben a karácsony napját, december 25-ét megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. Az ünnepkör első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.
Az advent utolsó napja december 24-e, a régebbi egyházfegyelemben ez még böjti nap volt, a sötétség beálltával a várakozás fokozódik, mely a Jézus Krisztus születését ünneplő éjszakai misével ér véget.
Advent első vasárnapján gyújtjuk meg az adventi koszorú első gyertyáját. Ez a hagyomány 1839-ig vezethető vissza, ekkor készítette el ugyanis az adventi koszorú ősét Jihann H. Wichern németalföldi evangélikus lelkész. Az akkori „koszorú” egy örökzölddel díszített szekérkerék volt, rajta 24 gyertyával, melyek közül karácsonyig minden nap eggyel többet gyújtott. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Napjainkban a legkülönfélébb színű, elrendezésű és formájú gyertyák kerülnek a koszorúra. A hagyomány szerint a protestánsoknál a piros, míg a katolikusoknál a három lila és egy rózsaszín gyertya használata jellemző.
További hagyomány, hogy megkezdődik az adventi kalendárium ablakainak bontogatása. Az adventi naptár használata egy türelmetlen német kisfiúhoz köthető. 1900 körül a kis Gerhard már a karácsonyt megelőző hetekben nagyon türelmetlen volt, és várta, hogy kibonthassa karácsonyi ajándékait. Édesanyja ezért egy játékot talált ki számára. Egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, majd mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, és megengedte, hogy Gerhard minden este megegyen egyet közülük. Gerhard sosem felejtette el ezt a meglepetést, üzleti vállalkozást indított és adventi kalendáriumokat készített. A naptárak nagyon népszerűek lettek, azóta is egyik alapvető eleme az adventi időszaknak.
