A szakmai elismerések sora mellett most egykori daganatos betege terjesztette fel egy díjra dr. Bartyik Katalint. A nagyszénási származású gyermek hemato-onkológus azt mondja, számára nem is kell nagyobb visszajelzés ennél.
Daganat. A szó ijesztő, melynek hallatán rögvest a szomorúság és az aggodalom érzése fog el minket. Ha pedig egy gyermeket érint a betegség, még inkább felvetődik a kérdés: „Miért pont ő? Miért neki kell szenvednie, és talán meghalnia?” Egy külső szemlélő számára csupa sötét kép és gondolat elevenedik meg. De valakinek, aki 43 éve gyógyítja a rákos beteg gyerekeket, mást is jelent ez a szó: erőt, kitartást, összefogást, hitet. Ha pedig a fél évszázaddal ezelőtti statisztikával összeveti a jelent, akkor a gyógyulást és a boldog életeket is. Dr. Bartyik Katalin nagyszénási származású Szegeden élő és tevékenykedő egyetemi docens, csecsemő- és gyermekgyógyász, hematológus, onkológus szakorvos ismeri az utóbbi oldalt is. Munkáját több ízben is elismerte már a szakma, megkapta a Batthyány-Strattmann László díjat, a Summum Bonum díjat, az Érintettek Díját és az egyetemtől a Hippokratész díjat is, de számára legalább ekkora jelentőséggel bír az, hogy nemrégiben egyik gyógyult betege felterjesztette az Egészséghősök pályázatra.
– Számomra nem is kell több ennél. Egy ilyen visszajelzés, hogy az egykori kis betegemnek eszébe jutottam és ilyen szépeket írt rólam, nekem épp elég – kezdi meghatottam dr. Bartyik Katalin. A róla szóló sorok valóban meghatóak: „Erős személyiségével, pozitív kisugárzásával bátorságot és erőt ad a gyerekeknek a legnehezebb időszakban. (…) Reménnyel és kitartással tölti fel a gyerekeket. (…) Úgy érezhetik, hogy van egy erős támasz a hátuk mögött. Hozzáállásával és kommunikációjával feloldja a kialakult félelmet a gyermekekben és a szülőkben is. (…) A mi Kati nénink, a mi hősünk.” – írta róla felterjesztője.
Fél évszázada 15% volt, mára már 80% lett
Dr. Bartyik Katalin a Szegedi Gyermekklinika haemato-onkológia osztályvezető szakorvosként a Békés, Csongrád, Bács-Kiskun megyében élő rosszindulatú daganatos és vérképző eredetű betegségekben szenvedő gyermekeket gyógyítja már több mint négy évtizede, emellett 21 éven át a Reménysugár Alapítvány kuratóriumi elnökeként tevékenykedett.
– Egy 16 ágyas osztályon regionális központként működünk, főként rosszindulatú daganatos és leukémiás betegeket látunk el. A legtöbbjük akut leukémia vagy agytumor miatt kerül hozzánk. Évi 25-30 új betegünk van, akik többnyire nyolc hónapot töltenek el az osztályon, a kezelések szövődményeit ugyanis kezelni kell, és természetesen védeni is kell a kis betegeket. Negyven éve még 15-20%-ukat tudtuk meggyógyítani, mára viszont már a 80-85%-uk távozik egészségesen – mesélte boldogan.
A számok pozitív irányú változásának több oka is van. Az elsődleges gyógymód még mindig a kemoterápia, és a legtöbb beteg meg is gyógyul ennek hatására, de ha ez mégsem segít, akkor ma már sok egyéb lehetőség, – biológiai terápiák, őssejt transzplantáció – is a rendelkezésre áll. Emellett óriási jelentősége van annak, hogy a szövődmények is egyre jobban kezelhetők.
– A támogató kezelés nagyon sokat javult az elmúlt években, a sebészi beavatkozásokkal, antibiotikummal vagy gomba elleni készítményekkel a szövődmények kezelhetők. És természetesen a körülmények is rengeteget változtak. Negyven évvel ezelőtt még nyolc gyermek volt egy szobában, és tizenhatra jutott egy fürdő. Ma már egy gyermek van egy külön fürdőszobás szobában az édesanyjával. A pszichés kezelések is jóval nagyobb hangsúlyt kapnak, segítségünkre van egy pszichológus és egy szociális munkás is, és a nővéreink is érzéssel, odaadással végzik a munkájukat – tette hozzá.
Régen beráncigálták a betegeket hozzájuk, ma már szaladnak elébük
Dr. Bartyik Katalin kiemelte, a gyógyuláshoz szinte elengedhetetlen, hogy a gyermek és a szülő higgyen, és hogy legyen bizalma az orvosokhoz és az ápolókhoz. Itt közvetlen és szeretetteljes közegben lábadoznak a kis betegek.
– Amikor belépek az osztályra, megszűnik számomra minden más. „Kati néni, gyere be” – kiáltják a gyerekek, mert hiányolnak, ha még aznap nem láttak. Mosolyogva megyek be hozzájuk, mert látniuk kell rajtam a bizakodást. Nálunk pozitív a hangulat és családias a légkör. Ezt nem is lehet másképp, hiszen együtt vagyunk a legtöbbjükkel majd egy éven át. Mikor elkezdtem ezen az osztályon dolgozni, úgy kellett beráncigálni hozzánk a gyereket. Ma már nincs bennük semmilyen félelmem vagy negatív érzés, hiszen szinte összenövünk a hosszú hónapok alatt. Visszajönnek a gyógyultak is meglátogatni minket, van, aki sok-sok év múltán már a gyermekével büszkélkedve keres meg bennünket. Ez a kapocs erőssé válik köztünk, így a sajnálatos veszteségek is nyomot hagynak bennünk. Bízom abban, hogy a daganatos gyerekeknek egyszer majd 100 %-os lesz a gyógyíthatósága – zárta gondoltait.
Kiemelt kép: delmagyar.hu
