Sok horgász, köztük az orosházi horgászok folyami kalandozásait teszi tönkre, de legalább is keseríti meg a Hármas-Körösön úszó, a Hortobágy-Berettyóból tonnaszám özönlő vegyes “zöldség”. Hínár, sulyom, gyékény, békalencse, rucaöröm, nád, sokszor az egész folyó széltében hosszában.
Sok helyről hallani arról az elképzelésről, hogy ezt a nagyszerű természeti adottságot, melyet Hármas-Körösnek hívnak, jó lenne sok turistát vonzó, vízi, és horgászparadicsommá tenni. Az élő vízi halászat megszüntetésével, és a horgász szövetség telepítő munkájának köszönhetően, jó úton indultunk e cél felé, mert máris érezhetően több a hal, mint néhány éve volt. Csak hát ez a zöld! Le egészen Szegedig, ami miatt a nyári, kora őszi időszakban sokszor órákig be sem lehet dobni a horgokat, olyan mennyiségben lepi el a vizet.
Szeretnénk kulturáltan, jól szórakozni, szeretnénk halat fogni, e helyett a pecás, csak ül, nézi a tájat, és általában káromkodik. Ez, azt hiszem érthető, ha figyelembe vesszük, hogy súlyos pénzeket fizet minden évben az engedélyért, kiváltja a gátjárási engedélyt is, megveszi az egyre drágább etetőanyagot, csalit, betartja a szabályokat, legyen az a Halászati Törvény része, vagy horgász rendtartás. Kiveszi a pár nap szabadságát és a megálmodott peca helyett a zöld moslékot kell bámulnia a folyó tetején.
Így aztán nem hogy közelednénk a cél felé, de épp az ellenkező irányba haladunk, mert nehéz elképzelni az a vidéki, vagy külföldi horgászt, aki ide jönne, ha be sem tud dobni. A vízügyesek szerint nincs semmi probléma, a horgász szövetség nem tehet semmit, hisz nem ő a vízkezelő. Talán, ha az Agrár Minisztériumban, megfelelő szinten értesülnének a problémáról. Az ottani szakemberek biztosan még azt is meg tudnák mondani, hogy ezt a tulajdonképp komoly értéket képviselő, sok-sok tonna növényi anyagot hogyan lehetne gazdaságosan felhasználni.
Addig viszont nekünk, horgászoknak kell minél több helyen felhívni erre a gondra a figyelmet és aztán reménykedni, hogy egyszer végre történjék már valami…
