Első találkozóját tartotta a szentetornyai iskola 1970-ben végzett osztálya. Félévszázad után megannyi emlék került elő.
50 év. Még gombócból is sok – tartja a mondás. A szentetornyai iskola 1970-ben végzett osztályát félévszázad után sikerült összehozni. A régi csibészeket szétfújta a szél. Van közöttük olyan, aki Kanadában telepedett le.
Süle Attila szép emlékeket őriz az iskolásévekről, tanárokról és magáról a csapatról.
– 1962-ben kezdtük az általános iskolát, a legtöbbünk is ettől az évtől kezdve járt az osztályba. A felső tagozaton újra bővültünk, 2-3 új osztálytárssal gyarapodtunk. A második évfolyam felénél pedagógus váltás volt, akkor lett Sulyokné az osztályfőnökünk, őt követte a katedrán Domsich tanár néni, őt Agócs tanár néni, majd 1970-ig Fodor Jolán – emlékezett vissza.
Mint minden osztályban, így ebben is meg voltak a jobbak és a rosszabbak, de Süle Attila egy összetartó osztályként emlékszik vissza.
– Történt egyszer, hogy nagyon rosszak voltunk. Domsich tanár néni azt mondta, hogy emeljük fel a kezünket. Gondoltuk is, hogy ilyen fegyelmezés semmi. Három-négy perc után már fájt a karunk rendesen, engedtük volna le, de a tanár néni nem engedte. Egyébként nagyon aranyos volt, sosem kiabált velünk – mesélte.
Az osztálytársak összeterelése nem kis feladatot okozott. Süle Attila elmondta, régóta szerette volna megszervezni a találkozót, de valami mindig közbeszólt. A találkozón sem tudott mindenki ott lenni, voltak akik már csak az emlékezetekben élnek tovább és olyanok, akik koruknál fogva kényszerültek arra, hogy visszamondják az eseményt. A több mint harminc egykori nebulóból 18 vett részt a találkozón, ahol a nosztalgiázás mellett egy közös ebédet is elfogyasztottak.
