Kik vagyunk mi? Miért születtünk? Mi a dolgunk ezen a világon? Ha már feltesszük ezeket a kérdéseket magunknak, az jó… Azt jelenti, elindultunk egy úton, mégpedig azon az úton, ami önmagunk felé vezet. Pál Gabriella lelki instruktorral beszélgettem, aki segít nekünk abban, hogy felébresszük a lelkünket, ami ennek hatására új erőre kaphat, és újra bele tud állni abba a feladatba, amit születésekor kitűzött saját magának.
– A dualitás világában élünk itt a Földön. Jó és rossz, fény és sötétség, szeretet és gyűlölet…szellemi és az anyagi világ, lélek és ego. A lelkünk tudja, ki ő, miért született le a Földre, mi az ő feladata, mi a mély és igaz bölcsessége. De az egónk illúzióvilága elfordíthat bennünket a lelkünktől. Lehet azért, mert a szülői mintát éljük, azt az életet, amit a felmenőinktől láttunk, vagy lehet azért, mert más boldogságát szemlélve úgy gondoltuk, minket is ugyanaz tesz majd elégedetté. A kapott minták, hiedelmek segítségével éljük életünket, amiben viszont nem találjuk meg igazi önmagunkat. Ezért indulunk el az önfelismerés útján, hogy felfedezzük képességeinket, adottságainkat, értékeinket és igaz énünket, a lelkünket – kezdi Pál Gabriella.
A cél tehát, hogy mindenki megtalálja a maga küldetését, azt, amiben ki tud teljesedni, megtudja élni lelke rejtett bölcsességét, a szeretetet. Még egyszerűbben azt mondhatnánk, hogy megélje a boldogságot. Ehhez nagyon fontos hangsúlyozni, hogy mindannyian egyediek vagyunk, épp ezért a feladatunk is egyedi.
– Körülbelül öt-hat éves korunkig képesek vagyunk finomabb és magasabb energiákat érzékelni, látni. Ez a tisztánlátás, tisztánhallás, tisztánérzékelés. A lélekkel együttműködve létezünk. Ezek a képességek negatív behatásokra az idő múlásával halványulhatnak, a lélekre való figyelem alábbhagyhat és előtérbe kerülhet az egónk, az anyagi világ. Kifelé kezdünk tekinteni, azt figyelni, mi van rajtunk kívül, és összehasonlítjuk magunkat másokkal. Az ego lesz a fontos, és az veszi át az életünk irányítását. Megyünk a technikai fejlődés után, és sosem állunk meg. Nem a „most”-ban éljük az életünk pillanatait, hanem a múlt sérelmeiben és jövő még nem létező illúzió világában – folytatta a lelki instruktor.
Ha közben a szeretet és a béke jár át, akkor épp a lelkünk feladatát végezzük
Ez oda vezet, hogy sosem lesz elég, ami épp van, mert holnap már megjelenik egy még újabb telefon, egy még gyorsabb gép, egy még modernebb vívmány. De meg kell állnunk, és elgondolkoznunk azon, vajon tényleg szükségünk van-e ezekre. Vajon tényleg ezek által leszünk-e boldogok?
– Az állandó hiányérzet, az elégedetlenség, a megfelelési kényszer és még sorolhatnám, teljesen eltorzítja az önképünket. Szükséges lelassulni, elcsendesedni, hogy az ego gondolatait, érzéseit felismerjük. A gyógyulás akkor kezdődik, ha többé nem nézünk vissza. Belső hangunk, a lelkünk biztosan vezet bennünket az új Én felé. Hallgassunk a belső hangunkra, saját kreativitásunkra, ötleteinkre! Ez segít elfogadni azt, akik vagyunk, olyannak, amilyenek vagyunk. Így érhető el a belső béke önmagunkban– emelte ki.
Ha képesek vagyunk befelé, a lélekre figyelni, választ kaphatunk arra a kérdésre, miért is születtünk a Földre. A lelki instruktor elmondta, onnan tudjuk, hogy épp a lelkünk feladatát végezzük, hogy a szeretet és az öröm érzése jár át bennünket. Spontán, egyszerűen csak hagyjuk megtörténni a dolgokat, átengedjük a vezetést a lelkünknek. Ilyenkor nem érezzük kényszernek, muszájnak a teendőinket, sőt az az érzés hat át bennünket közben, hogy könnyűek és felszabadultak vagyunk, egyszerűen minden gördülékeny és magától értetődő. Sőt ezen az úton haladva azt tapasztalhatjuk, hogy még az Univerzum is támogat minket. Minden megy magától, ha akadályok kerülnek elénk, könnyen vesszük azokat. A problémák tanulási lehetőségekké válnak. Amikor így éljük meg az életünk feladatait, napi teendőit, akkor átéljük a szeretetet, a spontenaitás egyszerűségét, a létezés csodálatos élményét.
Nem ugyanaz tesz boldoggá téged, mint engem
– A mások boldogságát figyelve azt gondolhatjuk, mi is ugyanolyan gondtalanok lehetünk, ha őt követjük, utánozzuk. Pedig épp azt kell belátni, hogy mindenkinek meg van a saját lélekfeladata, és ez mindannyiunknak más. Ha ezt felismerjük és befelé fordulunk, hallgatunk a lelkünkre, megkapjuk a rég áhított iránymutatást, vezetést önmagunk belső énjéhez. Mikor egy tehetséges énekest hallgatunk énekelni a színpadon, szinte beszippant minket a látvány, borsódzik a hátunk, megszűnik a tér és az idő körülöttünk. Miért? Mert az az ember ott előttünk a lelke által nyilatkoztatja meg belső szépségét, amire ő született. Ilyenkor szoktunk mondani: simogatta a lelkemet. Tehát nem vagyunk egyformák. Mindenkiben meg van a maga tehetsége, ami kibontakoztatásra vár – tette hozzá.
A 2020-as év különleges. Az univerzum energiái próbálnak minket visszaterelni az utunkra, segíteni minket abban, hogy jobban tudjuk koncentrálni a lélekfeladatunkra. Úgyhogy jobbkor bele sem foghatnánk a keresésbe!
